A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. augusztus

— 29 — eredmény az lett, hogy lelkészi tan.-bíróul megválasztatott nt. Galambos Zoltán komáromi lelkész, vil. t.-bíróul Bátyay Mihály ny. árvaszéki elnök úr, aki nagy fájdalmunkra időközben elhalálozott. Kérem az ő helyére a választás elrendelését s eljárásom tudomásul vételét. Egyházi közéletünk képe, ha általánosságban tekintjük, bizony nem örvendetes. Mindenfelől szorongattatás, nyomorúság, megpróbáltatások légiója vesz bennünket körül. Nagy szükségünk van a vallásos hitre, a lelki erőre, az Istenbe, egyedüli jó Atyánkba, Gondviselőnkbe vetett rendíthetetlen hitre. De tapasztalataink s a multak példája arra tanítanak bennünket, hogy ahol legnagyobb a szükség: ott van legközelebb az Isteni segítség! Előre tehát hittel, sok tűréssel, „el nem feledve, hogy Istennek szolgái vagyunk", kiket tükörül és például állított Istenünk a reánkbizottak elé! . . * ¥ ¥ Egyházmegyénk hitélete az elmúlt év folyamán a következőkben állítható össze a jelentésekből és szerzett tapasztalataimból. A> I. A hit- és erkölcsi életről. Az egyházlátogatást ez évben hármas csoportokban végeztük el. Csallóköz legnagyobb részét és a Vágmellékét magam jártam be nt. Beke Kálmán e. m. t.-biró és részben Végh Kálmán lakszakállasi lelkész urakkal, Mátyusföldjén nt. Soós Károly főjegyző úr helyettesített, Galambos János komáromszentpéteri s Dukon Béla perbetei lelkész urak társaságában; végül Felső-Csallóközben nt. Gálffy Géza úr végezte az egyházlátogatást nt. Vágó Ede e. m. t.-biró úrral s pár egyházban Tóth Zsigmond n.-madi lelkész úrral. Nagys. Nagy Nándor e. m. gondnok urunk is szerencséltetett bennünket megjelenésével, t. i. Kamocsán, Komáromban és Nagymegyeren. Hálás köszönetemet fejezem ki e helyen is a felsorolt kedves lelkésztársaimnak is, nagys. gondnok urunknak is, a sok törődést, fáradságot és költséget okozó önzetlen segítségükért, amellyel terheimen könnyíteni szívesek valának s kérem mindnyájukra jó Istenünknek legjobb áldásait! A legtöbb helyen a presbytériumok csaknem teljes számban való. A hit és vallásos élet az elmúlt évben sem tüntet fel hanyatlást. A templomlátogatás, az úrvacsorával való élés, az igehallgatás a már megszokott, örvendetes keretek között nyilvánult meg. A hit cselekedetekben is megnyilvánult. Templom épült, lelkészlakás, új iskolák építése ékesen szóló bizonyságai ennek.