A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. augusztus

— 20 — felállítását a komáromi e.-megye „égisze" alatt, hogy odafent talán könynyebben sikerül így megnyerni a hozzájárulást, mintha a szlovenszkói egyetemes ref. egyház alkotásaként létesül az; legfelsőbb vezetőségünk azonban utunkat állta, s a saját kezébe vette az ügyet, nekünk tehát nincs más teendőnk, mint félreállani, várván a további fejleményeket. Az a nézetem, hogy még nincs kimondva az utolsó szó, ezt majd odafent a minisztériumban mondják ki. Kérem eljárásunk tudomásul-vételét, s egyúttal az ügynek továbbra is világlatban tartását! Isten bölcsen kormányozza e világot, s ebben az események folyását. Ebben az ügyben is az O atyai kezére kell ismernünk, midőn elgátolta előttünk a tovább mehetés ösvényét! Hiszen a mai világkrizisben ez ügyben mi meg sem tudnánk mozdulni ma. Mert nagyon nehéz és nagyon szomorú napok következtek reánk! Istenünk súlyos megpróbáltatások próbakövére állított bennünket. Ügy látszik, mintha az egyiptomi szük esztendők cyklusában állnánk, az egyiptomi 10 csapásokkal fűszerezve. Már az elmúlt esztendőben előrevetette árnyékát az az általános vílágkrízis, mely ez évben nehezült reánk egész súlyával. Ez a mi jó mennyei édes Atyánk, bizonyára megsokallotta már sok bűneinket, mert megáldó keze büntetésre emelkedett, s a nélkül, hogy mi tudtunk volna róla, kivette a búzából a sikér tartalmát, s a gabona árak egész vidékünkön katasztrofálisan alázuhantak. Az áresés következtében a pénzügyek terén mindenütt zavarok állottak be, szilárdnak vélt költségvetések „labilissé" váltak, a kenyér kisebb és gyengébb minőségű lett, a fizetési lehetőségek mind nehezebbekké lettek, egyesületek és testületek alig-alig tudtak eleget tenni kötelezettségeiknek! Sok szép terv összezsugorodott, vagy teljesen füstbe szállt, a reménység mindenütt és mindenkit megcsalt! Ilyen körülmények között köszöntött be hozzánk az új esztendő, nagy hidegekkel és sok hóval, majd esővel. Amint nagy sokára és nagy nehezen eljött a tavasz, kitűnt, hogy az őszi vetések legnagyobb része megsemmisült, a téli fagyok, kártékony rovarok és a sok-sok víz miatt, amely ezúttal a mi vidékünkön a lapos földek mellett, még olyan helyeket is elborított, amelyeken azelőtt soha víz hosszasabban meg nem állott. Egy tenger volt a vidék Komáromtól Pozsonyig, s lefelé Párkányig. Embereink újra vetettek; újra jött egy nagyobb eső, s a tavaszi vetemény is az őszinek a sorsára jutott, mert a földnek befogadó képessége megszűnt. Csak keskeny gyűrűkön maradt meg valamennyi vetemény hirmondónak. Majd április végével megszűnt a csapadék, s szünetelt egész július közepéig, s lett nagy szárazság. A nap égető sugarai felszívták a vizeket, keménnyé, sziklává tették a szántóföldeket, de a később elvetett magvakat sem