A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. augusztus

— 115 tjenek. Erre szolgálnak főképp a valiástani órák, amiket a mi egyházmegyénk tanítói kara dicséretes módon fel is használt az egyházakra életkérdést jelentő cél elérésére. Bármelyik évfolyam tanítójától elvenni ezeket az órákat, a cél veszélyeztetését jelentené. Egyházjogi szempontból is a felekezeti tanitók kötelesek azon osztályokban, miket nekik az illetékes hatóság kioszt, azon valiástani tárgyakat tanítani, miket azon osztályok számára az egyházi hatóság előír. Ezért az egyházmegyei közgyűlés a javaslatot nem fogadja el, sőt elvárja, a tanítói kartól, hogy képzettsége, hivatoítsága és hithűsége teljes erejével igyekezzék a vallásos nevelést a nyolcadik évfolyamnál, hol az ágenda a hittan-tanítás egész évi tárgya, teljessé tenni és befejezni. A lelkészekre vár a feladat, hogy a nyolcadik évfolyamú, vagy ágendás növendékek hitéről és vallásáról évenként a Húsvét és Áldozócsütörlök között tartó időszakban meggyőződést szerezzenek és a szükséges felvilágosítást megadják. 2. A javaslatot a közgyűlés elfogadja. 3 Az egyházmegye újból nyomatékosan elrendeli, hogy iskoláinkban az egyházi énekek az új Énekes Könyv alapján taníttassanak. 4. Utasítja az e.-m. közgyűlés az egyházakat, melyek kántortanítói állásra hirdetnek pályázatot, hogy a kántori és tanítói javadalmakat elkülönítve közöljék. 5. Mivel a kántori és tanítói javadalmak hivatalos elkülönítése a polgári hatóságok közbenjárásával mar mindenütt megtörtént, az egyházmegye közgyűlése újabb eljárásra rendelkezést nem hozhat. 6. Azon javaslatot, hogy tiltsa meg az egyházmegye az egyes pályázatoknak ilyen záradékkal való ellátását: „az államsegélyt az egyház nem garantálja", az egyházmegye közgyűlése nem fogadhatja el, mert az államsegélyt sokszor a tanító miatt nem utalják ki vagy vonják meg s azt az egyház a maga pénztárából nem pótolhatja, de pótolni nem is birja. 7. A lelkészi és tanítói közös énekkar felállításé-