A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus
- 4è ázat, Alistált, vagy Zsigárdot, vagy mind a kettőt? Azután lelyik egyház terhe a kegyelmi év, mély a jelen esetben fél év? Mind a két egyház küldöttei megjelentek nálam a temetés tán ezeknek a kérdéseknek rendezésére, akik előtt kijelentetem, hogy ezekben véglegesen az e. m. közgyűlés határoz, ddig pedig a következőkép intézkedem: A temetési ' költséget köteles viselni az alistáli egyház, lert az elhunyt .de facto* alistáli lelkész volt, mivel a lemonás csak 1930 márc. 12-re történt, a betöltés csak ezen időre aló előzetes intézkedésnek tekintendő az E T. értelmében. Igyancsak köteles az egyház a csonka év jövedelmét is iszolgáltatni a lelkész özvegyének és családjának - A-kegyelmi—féjév—azonban már a zs igáid i eg yh ázrterhe, melyet azonban megválthat, ha a lelkészi fizetés felértékelése tán az egész összeg feléből - a káplántartás hivatalosan legállapított összegének levonása után fent maradó összeget, z elhunyt lelkész özvegyének készpénzben kifizeti. Azóta rtesiiltem arról, hogy a temetési összeg, a halott hazahozási öltségeivel tetemes összeget 4000 K-t tesz ki: így az előadott jvaslatomhoz annyit kell még az alistáli presbitérium kéréére tennem, hogy legyen a temetési költség is feles. Ajánlom javaslatomnak elfogadását azzal, hogy amíg '.sigárd kiszabandó kötelezettséginek eleget nem tesz s a irvény értelmében az özvegy lelkésznél ki nem elégíti, a :lkészi állás betöltésére szükséges lépések meg nem indíthatók. Deákiról egy vallás-sérelmi esetet jelentettek. A legutóbbi rnapi ünnep alkalmával csendőrök jártak kint a határban és z ott foglalkozó mezei munkásokat kizavarták a munkából, íiután neveiket följegyezték A lelkész utána járványa jegyzői ivatalban a dolognak, azt a magyarázatot kapta, hogy a édeími szemTöntbőT hogy" Ükkor, amikor mindenki ünnepel, em engedhető meg, hogy egyesek a határban foglalkozzaak és esetleg mások veteményeiben kárt tehessenek 1 Megigyzendő, hogy a ref. községi biró ezen intézkedésről sémiit nem tudott, mert a jegyző csak a r. kath. elöljárókkal eszélte meg ezt az ügyet vallási túlbuzgóságból, miről a írási főnökség se tudott semmit. * Kívánatosnak tartom az ügyet az Országos Hivatalhoz ^terjeszteni abból a célból, hogy a járási főnökségek útján ioktafást nyerjenek a jegyzői hivatalok arról, hogy a más állású hívek a t. Jtalh. ünnepek megtartása alól mentesek s
