A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus

- 18 pontosabb teljesítésére, mert nem azért hozza egyházunk a legnagyobb á'dozatokat meg felekezeti iskoláink fenntartására, hogy azokban a vallás- és énektanítás elhanyagoltassék, hanem azért, hogy az a legalaposabban taníttassák. Itt kell beszámolnom ama másik mulasztásomról, hogy a vallástani kézikönyv és a vallástanítás részletes tantervének felülvizsgálatára hivatott bizottságot egybe nem hívtam eddigelé. Oka ugyanaz, ami a vasárnapi iskola olvasókönyvénél már általam elmondatott; elnézést kérek, ha kaphatok Ez egyébbként még nem multa idejét, mivel a mostani tankönyv használati idejéhez még pár év hátra van, mire ez a határidő lejár, hiszem hogy meglesz már az új tankönyv. Az iskolaügy terén egyébként nagy mozgalom uralkodott ez év tavasza óta, amennyiben több egyházunk, az állam tanügyi hatóságai által kényszerítve, tanítói állások szervezésére és új iskolák építésére határozták el magukat. Így megindult az új iskolák építése és még most is folyik több helyen, mint Rétén kéttantermes iskola, Csicsőn kéítantermes, Nagymegyeren négytantermes, Csilizpatason egy tanterem, mindezek nagy áldozatokkal épülnek, melyeket a hívek rendkívüli iskola építési adókból a sajátjukból fedeznek, úgy hogy sok helyen egy hold földre 50—70 korona adó is esik. Ujabban tanítói állások szervezése és új iskolai tanterem építésére hivattak fel Nemeshodos és Benkepatony, Marcelháza, amely helyeken szintén a hívek anyagi ereje az építés alapja, Felhívatott új iskola építésre Csilizradvány is, amely -segyházunk azonban, úgyj látszik már kiválik a sorból és iskoláját át akarja adni a poigári községnek, ezirányú kérelme itt fekszik a gyűlés asztalán. Csodálatos változás! Ezelőtt 30—40 évvel ez a gyülekezet úgy volt beállítva a közgyűlések előtt, mint egyike a legbuzgóbb, legáldozatkészebb egyházaknak, s ma, amit a legszegényebb leányegyházunk sem tesz meg, б az iskolájától szabadulni akar! Miért? Mert önzés uralja a lelkeket, áldozathozatalról tudni sem akarnak. Az államhoz való viszonyainkban semmi változás nem történt, tavalyi feliratunkban foglalt sérelmek orvosolva eddig még nincsenek. A tanfelügyelő urak ma is szlovákul leveleznek a tantestülettel, igy indokoltnak látnám, hogy ezt újból szóvá tegyük, meg nem lankadván biztosított jogainkért való küzdelmünkben. Aggasztó jelenség mutatkozik iskolai ügyeink terén, a tanitóhiány. Egyfelől a nyugdíjba menés, majd a más egy-