A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus
- 18 nagyobb eredménnyel. Az utóbbi után még mindig vannak a gyülekezetek terhére irva hátralékok, amelyeknek lefizetésére újból felhívom lelkésztársaimal. mert a halogatásnak nálam felesleges munkatöbblet, náluk pedig anyagi veszteség, több költség lesz a sajnálatos eredménye, amely azután ő rájuk nehezül egyedül. A vasárnapi iskolával kapcsolatosan sajnálattal kell bejelenteném, hogy az ezen iskola céljaira szükséges olvasókönyv elkészítésére kiküldött bizottságot nem hívhattam össze, e rám nézve oly szomorúsággal teljes esztendőben, mivel a legszükségesebb teendők elvégzését is csak nagy nehezen tudtam telj esíteni kese rves lelki állapotomban. Ha éle k sjnég ez en a helyen leszek, jövőbéiTe mulasztásomat is pótölandoml A belmissziói tevékenység más irányú ágazataira nézve álláspontomat a mult évi jelentésemben már leszögeztem s újból hangoztatom azt, hogy én más lenni nem tudok, nem is akarok. Állok a tiszta kálvini alapon, mely a vallást nem külső üres szertartásokkal, hanem elsősorban is a bibliának hirdetése, olvasásával s az abban való elmélyedéssel, de titkon, az ajtót behajtva és magánosan sóhajtva kívánja és akarja építeni és erősíteni. Nem tudom elhinni, hogy álláspontom helytelen volna, a Bibliából és Kálvin J. irataiból erről engem senki meg nem győzhet, mert azokban a konferenciákról, mint hitépítő eszközökről, semmit nem olvasok. Lehet azonban, hogy ez a világ már nem az én világom, hogy csakugyan igaz az, hogy a világ ma már .hangulat," s haladó szelleme csak a felületességet s nem az alaposan végzett munkát kívánja meg ! Szívesen féireállok, mert én felületes munkát végezni mem fudo kp^""^ ' \)г van egy más-mezőramely szorosan a fielmissió köré be -tarfozakj-amelyre-egyházi felsőbb hatóságunk mutatott reá, s egyúttal a kezdeményezéssel erre az útra rá is lépett, ez az árvaházak létesítése. Aki Krisztus Urunknak hűséges szolgája kíván lenni, aki nevét egyházunk történetének lapjaira beakarja maradandó betűkkel írni, az vegye fel a Krisztus kicsinyelnek a gondját, lépjen a munka mezőre, ne csupán üres szavakkal, hanem cselekedettel, munkával és áldozatokkal. Egyszerre nagyot senki sem alkothat, de a mustármag is terebélyes fává nőhet az idők folyamán. Én nem gondolok most arra a ma megszokott alkotási módra, bogy ha valami eszmét meg akar a ma embere valósítani, mindjárt a legszélesebb alapokra tervezi, mint ez ügyben pl. felsőbb hatóságunk
