A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus

áldozatkész szeretetébe; s közgyűlésünket pedig arra kérem, hogy hitünk és népünk érdekében, az iratterjesztő alap terhére, amelyhez a közpénztár adhatná a hiányzó összeget, szintén évi 500 koronát megszavazni szíveskedjék. Bírom a szerkesztő úr igéretét, hogy ez esetben a lapot évi 6 koronáért adhatja, s kérem minden lelkésztársamat arra, hogy e kis lap terjesztésének szolgálatába állani szíveskedjenek. Ez utóbbi két javaslatom tudom, hogy terhes és pedig talán szokatlanul terhes az egyházmegye közpénztárára, de az írás szavai szerint „nem csak kenyérrel él az ember", vagyis nemcsak egyedül az anyagiakról kell gondot viselnünk, hanem a lelkiekről, a szellemi szükségletekről is. Főleg egy egyházmegyének, amely a Krisztus evangeliomi tudományának fundamentomán épült fel, s nemes hivatása az, hogy ezt a tudományt tisztán megőrizze, hirdesse minden népnek és nemzetségnek. Ezért a célért, ha kell, még terheket vállalni is kötelességünk. Ez kálvini egyházunk legnemesebb célkitűzése, meggyújtani a krisztusi tudomány világító fáklyáját, magasan lobogtatni azt, hogy mások azt látván, dicsősitsék a mennyei atyát 1 Örök büszkesége leend egyházmegyénk most élő nemzedékének az, ha ez a két vállalkozás fejlődvén, megerősödvén, eljuthat arra a nivóra, hogy az egyháztársadalmi és a hitélet számot tevő tényezőjévé válhatik! XVII. Mult évi közgyűlésünk, nehéz kisebbségi sorsunk tudatában, javaslatomra azt határozia el, hogy az önsegély alapjára helyezkedik, s tekintettel sok bajokkal és terhekkel -V küzdő egyházaink nehéz selyzetére, egy segélyalapot létesít, melyből évente egy-egy szegényebb, vagy nagy anyagi gondokkal küzdő egyházunkat támogatja. Egyházaink megértőleg fogadták az eszmét, s mint a közpénztáros úr értesít, a kivetett összegnek első fele részlete be is folyt a legtöbb helyről az egyházmegye pénztárába. Ez évben esedékes a másik fele s hiszem, hogy be fog folyni ez is, s igy az alap megkezdheti szabályszerű működését. A mult évi közgyűlés már megkezdette az e célú segélyezést, egyelőre a közjövedelmekből fedezvén ezt, adott a nyitrai egyháznak temploma renoválására 500 koronát, melyet ez fel is vett; most Ógyallának javasolom a segély kiadását, ezen sok anyagi kárt szenvedett egyházunknak, hogy a közpénztártól még 1925. évben felvett 2000 korona tartozása lefizetésében segítve legyen a fenti összeggel. XVIII. Ugyancsak a mult évi közgyűlésünk határozta el azt, hogy az önsegély alapjára helyezkedve, minden egyház