A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus
- 18 fizetések rendezésével kapcsolatban az ellen égy. konventünk minden törvényes eszközzel tiltakozni fog." Most már tehát zsákutcába jutottunk, mert egyházaink legnagyobb része, ha előlegül is, de fizeti azt a járulékot, a már egyszer jóhiszeműleg felvett összeget pedig visszakövetelni nem .fair" dolog. Mi lehet tehát a kivezető út! A konventi határozatot nem vethetjük el, nem dobhatjuk félre, mert legfőbb egyházi hatóságunk hozta azt, s így teljesíteni tartozunk. __EflnííúixÜLJegnagyobb része méltó a teljesített több munka után a megállapított díjra, különösen a több tanítós iskoláknál ; az egyházunk iránti szeretetnek az egyházak és a tanítók k özött való elmélyí tése szempontjá ból pedig kívánatos is, hogy ez a nehéz kérdés a tanítókra nézve méltányosan legyen megoldva. Nézetem szerint tehát az lenne a legelfogadhatóbb határozat mind a félre nézve, hogyha kimondaná a közgyűlés, miszerint : A konventi határozat alapján összes egyházainál, az igazgatói pótlék kifizetését azonnali hatállyal, vagyis szeptember 1-vel beszünteti mindaddig, míg ez ügyben világos, vagyis Szlovenszkóra vonatkozó törvény a nemzetgyűlés által hozva nem leend, s abban az egyházak fizetési kötelezettsége ki nem monçlatik megengedi, sőt Juvánatosnak tartja a több tanerős iskoláknál azt, hogy ezéíTclíjat — előleg gyanánt — ig. tanítóiknak tovább is kijárultassák, tekintettel a sokkal több munkárájmety^ -ilyen iskoláknál azjg. tanítója nehezül és arra a lelki has zönr áTTnelyet az ilyen méltányos intézkedés az ilyen módon "is "díjazottakhál, minden az egyház ügyei ifántv^'^jáiiásúknáliréll, liögyetédményezzen. - 'Nem " mulaszthatom az onbafre1~azt . hogy egyes tanító uraknak azon eljárását, mely ozerint egyházaik ellen még végrehajtást sem resteltek kérni, hogy ezen — mint kiderült — jogtalan követelésükhöz juthassanak, kenyéradó gazdájukkal szemben, helytelenítő véleményemnek kifejezést ne adjak, mert nekik nem a polgári hatóság a felettes fórumuk, hanem az egyházi hatóságok útján kellett volna keresni igazságukat, amely, ha tényleg kiderült volna, csak valamivel későbben, de szinte hozzájutottak volna ezen fizetésükhöz. Nem lett volna szabad feledniök azt se, hogy az egyházakon csak a díjlevelükben megállapított javadalmakat követelhetik, ha szüksége felmerül; az ig. díj pedig nincs bentfoglalva sem díjlevelük-, sem javadalmi jegyzőkönyvükben.
