A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus

- Il Abban a reményben volíam, hogy emberileg teljes tájékozódást nyújtott az értekezlet az illetékeseknek, s az iratok mind egyformán helyesen kiállítva adatnak majd be a kitűzött terminusra, december 1 -re. Közben megjött az Orsz. Hiv. engedélye is, mellyel a kérvények beküldési határidejét 1929 február 28-ig meghosszabbította, a mi kívánságunk szerint. Jöttek a kérvények, de sajnos a legkevesebb volt közöttük olyan, amelyik a megállapodások tételeit betartotta, úgy a bevételi, mint a kiadási tételek bejegyzésénél. Az egyik magasabban értékelt a saját kárára, a másik sokkal kevesebbet számított fel a maga javára. Voltak, akik új tehertételeket állítottak be, amelyekről sem az értekezlet, sem a végrehajtási utasítás nem emlékezik meg, de amelyekről azért községi bizonyítvány mellékeltetett, voltak, akik okmányaikat küldték be hiányosan, vagy dijleveleik egyes tételeit az értékelésnél kihagyták, melyet nekem felelősség mellett kellett mindenkinél megerősíteni. Elkezdődöli az emberi idegeket megpróbáló sisifusi munka. Minden kérvényt az utolsó melléklettel együtt alaposan átnézni, a hiányzókért írni, a szolgálati bizonyítványokat mindenkinek a részére kiállítani, díjleveleket az eredetiekkel pontrólpontra összehasonlítani, a teljesen elhibázottakat újból való kiállítás céljából visszaküldeni a megfelelő utasításokkal, az elkészített iveken észrevételeimet és ajánlatomat feljegyezni, a végrehajtási utasítás damokles-kardjával fejem felett . . . Valóban elrettentő munkahalmaz volt! És én egyedül állottam, senkitől sem kérhettem tanácsot, csak a magyar szövegben megszerzett végrehajtási utasításhoz fordulhattam, ezt kellett könyv nélkül megtanulnom. Hogy mily keservesen hosszú munka volt ez, bizonyságára azt hozom fel, hogy megfeszített szorgalom mellett, egy békességes napon, amelyen senkisem zavart hivatalos ügyekben, mindössze négy kérvényt tudtam csak felterjesztés alá elintézni. Hét csomagban mentek fel a kérvények a püspöki hivatalhoz. December 7—14, január 12—23—30 és február 12-én. Végül még február 27-ére maradt két kérvény felküldése. Felküldtem összesen 44 rendes lelkész és három káplán iveit, elmaradt három egyház: Kisújfalu, Zsigárd és Lak, amely egyházak betöltés alatt állottak. Laké időközben, a lelkész székfoglalása után, szintén beterjesztetett, s így csak a két üresen álló egyházé vár még felküldésre. E nagy munkában igyekeztem tudásom szerint minden-