A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. április, 1928. augusztus

fenn minden hatósági ármánnyal, minden erőszakkal szemben egyházunkat, önkormányzatunkat: őseinknek Istenbe vetett rendíthetetlen élő hite. hitbeli hűsége és minden áldozatra képes vallásszeretete. És vájjon meg van-e még ez az erős hitünk 1? Bizony valljuk be, hogy hitünk nagyon megfakult, bibliás jellegét elveszítette és csak a leikeink legmélyén szunnyad, — vallásszeretelünket meg a közönyösség váltotta fel. A krisztusi erkölcsök helyett sivár önzés, szeretetlenség mindenütt. Templomainkat kerüljük, mert nem akarunk hibáinkra, bűneinkre eszmélni. Ha a jelen nehéz helyzetünkben egyházunkat meg akarjuk tartani, vissza kell térni a hit tiszta forrásához, a puritán kálvinista erkölcsökhöz. Erkölcsi és társadalmi újjászületésre van szükség! — Mireánk vár mélyen tisztelt Uraim ez a hitébresztő munka. Első sorban a lelkész és tanító urakra, azután minden rendű egyházi elöljárókra. Az elmúlt boldog, nyugalmas időkben elég volt, ha a lelkész jó igehirdető volt. Most azonban ennél többre van szükség! Apostolok kellenek, Szentlélektől megszállott lelkű apostolok, akik át vannak hatva elhivatottságuktól, akik erős, céltudatos akarattal, de mindig bibliával a kezükben, szeretettel dolgozzanak azon, hogy a közönyt megtörjék. Szeretet, sok szeretet kell ehhez! Szeretet a krisztusi hit, a vallás, — szeretet árva népünk iránt. A talaj már elő van készítve a lelkekben. A hosszú háborúban és a rákövetkező nyomorúságos megpróbáltatásban elesett ember már szomjúhozza a vallás felemelő erejét, csak lelkes magvetőkre van szükség! Egyházmegyénk érdemes lelkészi kara! Készséges örömmel ismerem el, hogy hivatásuk magaslatán állanak, hogy-sok szép példát, sok szép eredményt láthatunk máris. De higyjék - -el uraimrfeltám

adás csak úgy lehetséges, ha általánosan, minden egyházban megindul ez a hitébresztő munka! Nem a lélekszám jelenti egy egyház erősségét, sem pedig az őseinktől ránk maradt erős fundafiók, hanem a hivek élő hite, áldozatos vallásszeretete! Csak az erős hitű, öntudatos kálvinista egyház az, amely magára hagyatva is képes lesz megállani. Lelkész testületünknek nehéz munkájában legyen segítségére tanító karunk is! Tanítóink ne tévesszék soha szemük elől, hogy az őket megválasztó egyházak iránti szent kötelességük mindennél előbbre való. A vallásnak és éneknek intensiv tanításával, szeretettel, odaadással csepegtessék be a hófehér lelkekbe a buzgó kálvinista hitet és munkájuk legyen mindig összhangban a lelkész munkájával.