A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. április, 1928. augusztus

- 55 mlg azon lúl kezdi belátni, hogy az apja is tud valamit. Ugyanazon a napon kerületünk érdemes és minden tiszteletreméltó Fógondokától is levelel kaptam, melyben értesít, hogy Komáromban a I eá n у к ör

Дк<-меае1 ő| п e k_jQ véb b kép z é s ér e tanfolyam larlaiik, amelyre megfiTvott. Ezen t&nfolyâm célja az'lénne, mint az ott elhangzott beszédekből olvastam, hogy a lelkész mellé, a hitépilés inlensivebbé télelére egy segítő társ adassék a leányköri vezető személyében. Az elgondolás nagyon szép s ha nem ismerném a nőkel s azok uralkodni vágyásai, érzékenységét egyfelől, másfelől nem kellene tartanom, ismerve az ember nagy gyarlóságát, attól, hogy a tervbe vett két tényező közötti viszony sok bajoknak lehet a kútforrása, esetleg a lelkészi családok békessége is feldulafik: hive lennék ez eszme megvalósulásának, de Igy, ezt sajnálatomra nem tehetem. Olt van minden lelkészteslvérem mellett hűséges hitvestársa, mind átérzi nemes hivatását s eredményesebben dolgozik férje mellett, mintha más segítő erőt teszünk mellé. Felfogásom, meggyőződésem igazolására hivatkozom a fentebb előadottakra, mindenütt megvan egyházunk hiveiben a hit, egyházunk szeretete, az áldozatkészség, remélhetünk-e többet, kereshetünk e mást? Angyalt az emberből senki sem csinálhat e földön, hiszen az írásban is azt olvassuk: „nincsen ki jót cselekednék közöltünk csak egy isi" Meggyőződésem, hogy a hitépilés lassú, hosszas és zajtalan munkásság eredménye csupán, ezl a konferencia csak akkor erősítheti, ha már megv&n, de ahol nincs meg, otl meg nem teremtheti. Idegen beavatkozás, ha nem eléggé finoman és óvatosan történik, csak ronthat a helyzeten, mert a hit egyéni tulajdon s ahhoz a virághoz hasonlatos, amelyik a legkisebb érintésre összecsukódik. Én megmaradok tavalyi jelentésemben leszögezett hitvallásom — meggyőződésem mellel! s a hitépilésnek gyülekezeteinkben ^

^..y

allásnak az iskolákban alapos, behaló tanítását, a

_ vasárnapi iskolát " vatla

sóiP' .est&

k tartását és a lelkipásztori gondviseies fokozottabb gyaKorictSél 'tartom egyedül helyes és célravezető eszközöknél<T

_ézekéö túl semmit, akárfmiyecu_fleyiL_ggylei, vagy kör jegyen Jgjénybe venni néni kívánok. Egy hanyatló irányt követő 40 éves ^életpálya es munkásság arra tanírott "m

eg, hogy aki csereberéli eszközeit, váltogatja útjait, neu ér az célhoz sohasem. Láttam már sok egyesülelet megalakulni s rövid pár évi pálya után a közöny, az ellobbanó szalmaláng hamuiában végezni életét. Nem térek hát el sem jobbra, sem balra, megyek következetesen előre utamon. Lelkész testvéreim ! Enen_bár bennünket ismélelten les

ajnálás, nevezzenek el maradinak — spmfT

jitievőknplr-=^fiTiilpn szolgáknak" аУ.ок;— akik a mas szaiKaiát igen, de a maguk gerendáját meg nem látják; — ne törődjetek ezekkel. „Erősilsük meg magunkat a jóban" — az eddig követett úion haladjunk tovább a magunk erejéből s mutassuk meg azt, hogy mi megtudjuk tenni hiven kötelességeinket, jQ^m ..szo.mlunjt_seQki .se

gítségér

e. „Jertek, oh jertek, épilsük meg szent Jeruzsálemünknek, szent Sionunknak KÖfaiait I" Nt. Közgyűlési Méltóztassék határozni a felett, hogy eljárásomat, szigorú körülhatárolását a hitépitő munkának és eszközeinek helyesli-e, vagy nem? hogy elhatározásom ezen határozalhoz idomulhasson. Ha igenlő lesz a határozat, úgy kérem kimondalni azt is, hogy a lelkészek gyülekezeteikből két hétnél,hosszabb Időre ej^ji^mj^^zlialnak, faiVèik lelki gondozását el nem mulaszthatják, meg nem szakithátjálT, még