A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. április, 1928. augusztus

- « ért, ahol délelőtt én, délután pedig о Főjegyző úr végeztük az itrtenl tiszteletet. Valami lélekemelő látvány tárult e napon szemeink elé. Ez a népességre nézve második nagy egyházunk, nagy templomának minden helyét zsúfolásig megtöltötte Nem volt üres hely, talán nem maradt odahaza senki, aki mozogni tudott, az mind megielent. Az a szép rend, amelyet úgy az elhelyezkedés, mint a kivonulásnál tapasztaltunk, — az az áhítat, mellyel énekellek, az a csend és figyelem, mellyel az Igét hallgatták, szívbe markoló - könnyekig meghaló volt. A szent helyhez iHő komolyság — kálvinista öntudat, vallasunk és egyházunk iránti szeretet sugárzott itt a szemekből, Isten iránti alázatosság — de istenfiúi méltóságunknak átérzése is — meglátszott rajtuk, amikor onnét eltávoztak. A szép, arányos termetű atyákon, daliás fiaikon, magyaros ünnepid öltözet, — a nőkön az ősi, el nem divatosul! fekele ruha, kezükben a zsoltáron fekete selyemkendő, a fiataloknál hímzett fehér; — bizony szép látvány volt, nagyon szép! Sohasem fogom elfelejteni! . . . A másik vasárnap már Nemes Hodoson voltunk, ahol a Főjegyző úr elégité ki a szintén nagy számban felsereglett hfvek lelki éhségét és szomjúságát, — az б Istentől adatott drága kincsével — ékesen szólásával. A harmadik vasárnap Kismányán, ugyancsak Főlegyző úr prédikált, én pedig a lelkész kisfiát kereszteltem meg. E szent gyülekezet taglal is megtöltőitek e napon templomunkat. A negyedik vasárnap Búcson talált bennünket, ahol én végeztem о szent szolgálatot, nagy lelki gyönyörűséggel látván, hogy e fényes egyházunk а templom lálogalásaban találja igaz boldogságát s az új énekeket gyönyörűen megtanulták már s annak egekel vfvó hangjai tölték be a gól-íves templom belsejét, amikor a hívekel a harangok szava ünneplésre, Isten nevének dicsérelére hívja. Áldja meg a jó Isten mind а két kezével a nyájat is, a pásztori is! Az ötödik lávol löllötl vasárnap már nagy szomorúságra hívotl. Főt. Püspök urunk, áldott nejének temetésére! Komáromból kellel! sietve felmennem. Ill is végeztem délelőtt az isteni tiszteletei a templomban, azután az egyházlátogatás egyébb teendőit, délután pedig temettem. Megható, részvétre indító volt ezen ténykedésnek minden részlete is. Szereled Főpásztorunk fájdalmában őszinte részvétlel osztoztam. Segítő társaim úgy osztották be látogatásukat, hogy a vasárnapokai otthon töltötték gyülekezeteik körében. A presbyter! gyűléseket ez évben is beszéddel nyitottam meg és zártam be, mindenült igaz krisztusi egyházunk iránti szeretetre, s ez iránt kötelességeik teljesítésére híván fel — és buzdítván az elöljárókat. Ez évben figyelmüket különösen egyházunk veteményes kerlje — az iskolák megtartására, mostani nehéz viszonyaink között is, ezek megmaradásáért, a legnagyobb áldozatok meghozatalára eleve figyelmeztetni kívántam őket. Mert nincs kizárva, hogy hamarosan szükség lesz erre is. A legtöbb helyen teljes számú presbylerium jelenlétében végeztük munkátlkat, mely bizony nem volt könnyű dolog, mert a jegyzőkönyv 97 pontjából a legtöbb olyan, hogy elóbb meg kell magyarázni, mielőtt a felelel lelkiismeretesen meg lenne adható. Pt. mely hivatalos slb. kérdéseket használ a lelkész, az úrvacsora kiszolgáltatásánál? Mig e három kérdés tartalmát megmagyaráztam, s föltevésüknek szükségességét igazoltam, hitelvi és felekezetközi szempontból megvilágosítottam, bizony fél óra letelt, de örülök neki, meri igaz kálvini hitünk legfőbb igazságalnek