A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. augusztus
l ô korona és egy leszámolás küldetett a kozalapi pénztáros üf tói, mely szerint a többi pénz az 1924. évi közalapi hátralé kára az egyes egyházaknak lefogatott, illetve visszatartaíotí. Amely egyházaknak még ezen felül járt, az a pénz küldetett meg hozzá szétosztás végett, amit ő meg is cselekedett. Sok szó fér az eljáráshoz, de mellőzzünk minden jogos kritikát, panaszos szavakat, egyszerűen csak emeljük fel liltakozó szavainkat a jövendőre nézve, hogy hasonló eset ne iamétlődjék meg, mert segélyt más célra fordítani, mint amire adatott, előzetes felsőbb hatósági letiltás nélkül amely a segély élvezővel közlendő leit volna, s az ellen annak jogában lett volna felebbezéssel élni — senki sem jogosult. A közalap felemelt illetékét egyházaink legnagyobb része pontosan befizeti, de vannak egyes egyházak, amelyek hátraléka évről-évre emelkedik, ami természetesen veszedelmük lesz később, mert a nagy hátralékot utóbb meg nem bírhatják. Figyelmeztetek itt is minden egyházat a december 15-ig való rendes fizetésre, mert ezt kívánja a rend s a saját jól fel fogott érdekük, de ezt kívánja egyházmegyénk repuíátiója is, mely egyesek hanyagsága miatt csorbát nem szenvedhet. A járulékok minden egyház költségvetésébe fel vannak véve, kivettetnek a többi szükségletekkel, tehát be is szedetnek, igy be is fizetendők. A közalap kezeléséről, hova fordításáról, mint egyébb ügyeinkről is, semmit sem tudunk. Ez évben konvent még nem tartatott, tehát jegyzőkönyv se jelenhetett meg, nyilvános elszámolás pedig tudtommal sehol se jelent meg. Pedig ehhez jogunk van, mert ha fizetünk, tudni akarjuk, mire fordírtatik a pénzünk. Megkeresendőnek tartom a konventet, hogy adjon nyilvános számadást a közalapi pénzek hova fordításáról. Mivel az 1924. évi közalapi járulék, mint fentebb előadtam, java részében már lefogatott s így az a helyzet állott elő, hogy egyes egyházak egészen, mások pedig részben már akaratuk ellen kiegyenlítették tartozásukat, szükségesnek látom, hogy revideálva egyházmegyénk álláspontját az 1924. évi járulék nem fizetése ügyében, belenyugodjunk a tényleges állapotba s utasítsuk a közalapi pénztáros urat, hogy a még fentálló ez évi hátralékot az egyes még tartozó egyházakra vesse ki s azok pedig fizessék be, hogy az ügy tisztázható legyen, mert így a pénztárkezelés lehetetlen nehézségekbe fog ütközni. I /II. Az országos állami lelkészi nyugdíjintézet, mely a jövendő időkben hivatva les^ a ref. lelkészek és ezek özve-
