A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. augusztus

-il ­urakat pedig utasítja, hogy az uj vagyonkonyvbe a jövő év elején a régiből minden tényleges adatot vezessenek át, hogy az egyházlátogatás azokat átvizsgálhassa és megerősíthesse. t) 1. Fájdalmas érzésekkel emlékezik meg a közgyűlés arról a nagy veszteségről, mely a magyar református Egyházat, közelebbről komáromi egyházmegyénket dr. Darányi Ignác volt miniszter úrnak, a Dunamelléki Egy­házkerület főgondnokának, egyházmegyénk tiszteletbeli örökös gondnokának ez év május havában történt gyászos elhunytával érte. Magyar református egyházunknak ki­magasló vezéralakja volt, ki nagy tudásával, egyházához való tántoríthatatlan hűségével, odaadó munkásságával fényes betűkkel írta be nevét egyházmegyénk történetébe. Legyen nyugalma édes, emléke áldott! t) 2. Őszinte részvéttel osztozik egyházmegyénk a testvér Barsi egyházmegye fájdalmában, szépemlékű gond­nokának, dr. Kersék János úrnak váratlanul bekövetkezett halála fölött. Az ihletett zsoltáros lélek itt jár templomaink­ban, valahányszor buzgó híveink ajkán felhangzanak a szép énekek, miket az ő élő hite és apáink Istenébe vetett rendületlen bizodalma alkotott és buzdítják hitre, szeretetre, reménységre az egymás nyomdokaiba lépő nemzedéket. Áldja meg nyugvó porait, vigasztalja meg gyászoló kedveseit a bölcs és igazságos Isten, ki hűséges szolgája lelkét magához szólította az örök jutalomra. t) 3. A kulcsodi csöndes temetőben hosszas szenve­dései után édes álmok karjaiban pihen már egyházmegyei lelkészi karunk egykori értékes tagja, id. Kúr Géza testvé­rünk, ki a kulcsodi egyház történetében nevét maradandó alkotásokkal örökítette meg, szerető, meleg szivével sok bánatos lelkét Istenhez emelt. A felszárított könnyek újra megeredtek, midőn áldott és jóságos lelke elköltözött e szomorú világból, imádott Urának, Istenének örökkévaló országába. De emléke a szivünkben maradt; az az emlék édes, áldott s kegyeletes érzésekkel teszi srrjara az elismerés koszorúját. Gyászoló családjának és híveinek az egyház­megye közönsége igaz részvétét nyilvánítja. t) 4. A földi, sok keserűséggel járó nyugalomból, hova egy évtizeddel ezelőtt vonult, a valóságos, zavartalan nyugalomba, a sír nyugalmába tért Takács Sándor ekeli volt kántortanító úr, tanítói karunk ezen kimagasló, értékes alakja. A közbeeső évtized nem tudta feledtetni volt tanít­ványaival és az ekeli gyülekezet tagjaival azt a becsületes,

Next

/
Thumbnails
Contents