A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. augusztus

- 31 a művészi ének az áhítatok a buzgóságot neveli. Örömmel látom ezek szaporodását s áldásos munkájukra Isten áldó kegyelmét kérem. Az iratíerjesztés még mindig sziik határok között mozog. A „Szeretet", „Protestáns Naptár" s a mult évi presbytérimi konferencia jegyzőkönyvén kiviil csak az űj énekes könyv lett hiveink közt terjesztve. Kívánatos volna, ha a Biblia nyerne mind nagyobb elterjesztést s az énekes könyvet beszerezné minden család, mert főleg ezek azok, melyek a hitélet fentaríása és fejlesztése tekintetében a legalkalmatosabb eszközök. Hozzánk áttértek 21-en, megtagadták egyházunk igaz hitelveit 40-en, Lakon 16-an, Komáromban 10-en, Negyeden 3 an, Cs-Radványon 4 en, s egy-egy több helyen. A kitérések a kommunizmus és az adó behajtások számlájára írandók. Elöljáróink egyházias érzéssel biró, vallásunkat szerető áldozatra kész emberek általában, akik kötelességeiket lelkiismeretesen leijesitik. Mégis akadnak azonban kötelességeikről megfeledkező egyének e tisztes testületben is, igy pl. Cs.-Radványon ifj. Szabó Sándor áldozócsütörtökön kölest vetett egyebek botránkoztatására; Alistálon Kosár Lajos sohasem jelenik meg a gyűléseken, ilynemű panasz emeltetett két presbyter ellen Komáromban is. A presbyterium tekintélye megköveteli azt, hogy ilyen visszaélések, kötelességmulasztások megtűrve ne legyenek, ép ezért javaslom, hogy közgyűlésünk határozatban mondja ki, hogy az az előljáró, aki a gyűléseken félév alatt egyszer sem jelenik meg, vagy aki ünnepeinket megrontja, vagy családtagjai közül egyházunkból kitérés történik presbyteri tisztétől a presbyterium legközelebbi gyűlésében megfosztandó s hellyette a póttag hivandó be. Babonák, tömeges bűnök sehol sincsenek. A hivek buzgósága, áldozatkészsége általában jó. Urasztala ellátása, szép éneklés, közmunka, szegények segítése, adakozás stb. közül valamelyik, sőt több is minden gyülekezetünkben megvan az illető egyházak javára. Egyenként való felsorolása túlhaladná e jelentés kereteit. Az egyháztagok és a lelkész közötti jó viszony sehol sincs megzavarva, — még ahol bajok vannak is, nem az egész gyülekezet, hanem annak csak egy töredéke áll szemben lelkészével, mint pl. D.-Radványon, de a többség ragaszkodik méltatlanul bántalmazott lelkészéhez. A szórványok gondozása az illető lelkészek kiszállásával íprténik.