A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus

2. sz. Midőn esperes úr arról jelent, hogy egyházi életünket ma is a régi törvényeink alapján kell élnünk, mert bár egyházi főhatóságunk a kassai konventen revideálta Poprádon kifejtett álláspontját, a határozat csak hónapok multán, pár héttel ezelőtt került fel a teljhatalmú minisztériumhoz : szükségesnek tartja egyházmegyénk az egyházkerület útján felírni a Konventhez, hogy méltóztassék intézkedni a konvenli határozatoknak gyorsabb kiadása iránt, mert már eddig is tetemes károk származhattak abból, hogy a Konvent határozatai csak hónapokig tartó halogatás után jutnak az illetékes kezekbe. Nem hallgathatja el egyházmegyénk kifejezést adni aggodalmának amiatt is, hogy hozott a magas Konvent oly határozatot, melyet később maga is szükségesnek tartott revideálni, mely azonban időközben az egyház és államkormány között a megértés lehetőségét felborította s közvetve okozója lett sok káros következménynek. A Poprádon 1925. március 31-én hozott e határozat hibás és káros voltára rámutatott esperes úr már mult évi jelentésében s most tűnik ki fényesen az ő igazsága. Mégis egyházi hivatalos lapunkban egy elfogult tollból durva bántalom érte, amit az egyházmegyei közgyűlés a leghatározottabban visszautasít, teljesen a támadó rovására ír; esperes urat pedig üdvözli és szeretetéről biztosítja. 3. sz. Esperes úr igaz és szép vonásokkal ecseteli főt. Balogh Elemér püspök úr 30 éves lelkészi munkásságát, melynek évfordulóját a mult év október ll-én ünnepelte a pozsonyi gyülekezet. Az egyházmegyei közgyűlés is lelkesülten köszönti az egyházi főpásztort. Harminc esztendő lelkészi szolgálata a mostani időkben akkor is tiszteletre és elismerésre méltó, ha a gyülekezetnek az ősöktől öröklött javai megmaradnak, meg nem fogyatkoznak. De Pozsonyban a 30 esztendei lelkészi szolgálatról, melyet ott Balogh Elemér püspök úr kifejtett, egy megalapított s szép virágzásra emelt, 1200 lelket számláló gyülekezet hitbuzgó élete, fényes temploma s az ország fővárosába méltán beillő egyházi épületei beszélnek. Mindezt építette Isten jósága az állal a férfiú által, kit messze az ország határain túl is arról ismernek, hogy az alkotó munkának és a jó szívnek embere. Felszárított könnyek, koldússorstól megszabadított, biztos kenyérhez segített családok, hazához jutott hazátlan vándorok áldó fohászai beszélnek arról a jó szívről. Egyházmegyénk mai közgyűlése szeretettel üdvözli püspök urat, a pozsonyi egyház