A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus
- ы « fizetni nem lesznek kötelesek. Ezen kompromisszum esetén tisztába lenné hozható közalapi hátralékunk ügye, mely hovatovább mind fenyegetőbbé válik reánk nézve. Ez en javaslatom érdemszerinti tárgyalása a mult évben elmaradt — bizonyára a referens ur átnézte azt s igy határozat nem hozatott s a konventre fel semmi se ment. • Szükséges tehát, hogy e hátralék ügyében most határozzunk, vagy elfogadja a közgyűlés jelen indítványomat, vagy elrendeli az 1924. évi járuléknak a f. évben pótlólag való kivetését. Ez esetben természetesen két évi járulék lesz befizetendő. ószinte sajnálattal kell bejelentenem egyházmegyei özvegy-, árva gyáminiézetünk hűséges munkásának lelkiismeretes gondviselője — és fejlesztőjének: nagyt. B oross Kálmán pénztáros urnák ezemj jsztérpl való lemon dását. Mirifíemondó levelében irja: „Esperes-úr-ismer, tudja, hogy rëncfës" lelkészségem alatt sohasem huzódozíam a munkával járó megbízatások elől. De ha érzem, hogy „meghosszabbodnak az estvéii árnyékok s homályosulnak az ablakon kinézők", egyházam, családom és önmagam iránti kötelességem félreállani onnét, ahol fiatalabb több sikerrel munkálkodhatik." 25 évet töltött el gyámoldánk szolgálatában s hogy ki volt ő, milyen hűséggel forgolódott a pénztárnokságban: bizony kevesen tudják már! Az 1901. évi julius hó 9-én tartott e. m. közgyűlésen választatott meg pénztárnokul, amely gyűlés jegyzőkönyvének tanúsítása szerint a gyámintézet akkori vagyonállománya 44 ezer 414 korona volt. Ma, 25 év multán — a még végleg elveszettnek nem mondható hadikötvények betudásával — 74 ezer koronát meghalad a tőkeállomány! S ha levonjuk is a 25 ezer korona hadikötvényt, még mindig kevés híjján 50 ezer koronát ad át utódjának kezelés végett. Ezek a számok minden felesleges szóáradatnál hangosabban beszélnek s bár jelentékeny adományok is segítettek ennek az eredШЩш BÇ? ménynek elérésében, még sem kisebbedik az érdem, mely őt megilleti, mert az ő pedáns, szigorú, de lelkiismeretes munkája és takarékossága volt első sorban az, mely ez eredményt felmutatta. Becsületes pénztárnok volt s méltán megkívánhatja közgyűlé• sünktől, hogy indokait méltányoljuk s az előrehaladó kor gyengeségei által előidézett s ezekből folyó lemondását elfogadjuk s azt a kérését, hogy még ezen a gyűlésen válasszuk meg az utódját, aki a gyűlés után két héttel a pénztárt vegye is át s a tov'bbi leendőket végezze, teljesítsük. Én megpróbáltam párszor más elhatározásra birni őt, de sikertelenül s igy nem marad hátra más, minthogy kérése teljesítését a közgyűlésnek ajánljam azzal, hogy gyámintézetünk körül sáerzett érdemeit jegyzőkönyvünkben örökítsük meg.
