A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus

most hozzon a közgyűlés a lelkészek tájékoztatására, azt t. i., hogy a lelkészek részére a gyülekezetek által adott személyi pótlékok, akár földben, akár terményekben, akár készpénzben adattak, a kongrua megállapításánál, illetve a javadalom felbecslésénél alapul nem szolgálhatnak, mert azok személyhez kötöttek s a hűséges munka külön jutalmazása gyanánt adattak s a lelkész halála, vagy elmenetele esetén megszűnnek. Egy másik jelentős törvényt is hozott nemzetgyűlésünk, mely bennünket közelről érint: az állampolgársági törvényt. Teljesen ez sem orvosolja ugyan sérelmeinket, mivel csak 1910. előtt vagyis csak a hosszabb ideig már itt működő lelkészekre nézve szünteti meg a jogbizonytalanságot, de ha a törvény szellemében hajtatik végre, mégis sok aggodalmat megszüntet, sok vérző sebet begyógyít, sok lelkésztársunk feje fölül távolítja el a damoklesi kardot. Az 1910. után itt letelepültekre nézve is közelebb hozza a békés megnyugvás lehetőségét s állampolgárságuk megszerezhetését : kötelezvén a minisztériumot, hogy mielőbb terjesszen az illetőség- és állampolgárságot szabályozó jogállamhoz illő törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé. Csak megnyugvással fogadhatjuk ezen egy évtized sérelmeit orvosló törvényt s köszönettel adózhatunk nemzetgyűlésünk s kormányunk humanisztikus érzelmeinek. De ugy látszik, mig megjön a törvény végrehajtási utasítása, még sok méltatlan könny kihull, sok ártatlan család exisztenciája tönkre megy. Sűrűbben mint eddig, történik egyesekre nézve szerzett illetőségük el nem ismerése s naponta olvashatunk kiutasításokról. Majd csak véget ér a gyötrelem, az aggodalom, a szenvedés, s megnyugvás száll a lelkekbe az idő haladtával. . . „Uram! Te voltál a mi hajlékunk és menedékünk nemzedékről-nemzedékre !" Csak Te benned bizhatunk és Te jóra vezérelsz mindeneket ! .. . Lelkészképző intézetünkről hivatalosan semmit nem tudunk. Azt tudjuk, hogy az első tanév lefolyott, szép számú növendéke volt, akik kötelességeiknek lelkiismeretesen megfeleltek. A tanerők sikeresen és hűségesen forgolódtak szent hivatásukban. Az arra hivatottak ellenőrizték ugy a tanerők, mint a tanulók munkáját : — de ami bennünket legközelebbről érdekelne, az intézet nyilvánossági joga — az államkormánynak az intézettel szemben elfoglalt álláspontja;— továbbá anyagi dolgainak, ügyeinek mikénti állásáról, egyházi felsőbbségünktől semmiféle, se hivatalos, se levélbeli tájékoztatást nem nyertünk. A tanerők közül három a mi egyházmegyénkből került ki s igy abban a helyzetben vagyunk, hogy privátim tőlük hallhattunk egyet-mást az Intézet dolgairól. így egyebek között azt, hogy, amint kívánatos és szükséges is, az Inté-