A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. szeptember

it (erjesztéseket. A legteljesebb elismerés illeti főhatóságunkat e részben kifejtett lelkiismeretes működéséért, bárha eddig fáradozásait kivánt siker nem követte is De ez nem is tőle függ. Hiába a jog és igazság, ha annak érvényt szerezni nincs hatalmunkban. Zsinati törvényalkotásunk felett is az államé az utolsó szó. Tudvalevően már 1922 ben konventi küldöttség járt Prágában és Pozsonyban, több izben is, sérelmeink és igazaink ügyében. Kérvényezett zsinattartási engedélyért és költségeire államsegélyért. Az lett rá a rideg válasz, hogy erre. segélyt nem aáhat ; de ha a f. év junius 30-ig zsinatot nem tartunk, minden államsegélyt megvon a kormány. A költségeket tehát a gyülekezeteknek kell viselni Kérte az eddigi (1,350.825 K) államsegélynek fölemelését, mert a magyar állam segélyéhez mérten adott összeg a háború utáni drágasági viszonyokhoz képest elégtelen. Majd a jövö 1924. évi állami költségvetés céljára bekivánt kimutatásban rendes és rendkívüli szükségletekre 3,276.166 K-t állitolt be a konventi elnökség. Ebben benne vannak a kongrua-, korpótléki, családi-, adócsökkenési- és közigazgatási, valamint a nyugdíjintézetre, theologiára kért rendes segélyek, mint rendkívüliek pedig a ruha-, a szükség-, a drágasági és bevásárlási segélyek. A felhívás előzékeny volt ; majd meglátjuk, mire mit kapunk ! Ezideig a következő államsegélyeket kapják a lelkészek: a kongruát, a kcrpótlékot (amennyiben ezzel fizetésük a 3000 K-t meg nem haladja), a családi pótlékot, a drágasági, bevásárlási és szükségsegélyeket. A ruhasegélyt a f. évben már nem(?) Az egyházközségek is részesülnek az adócsökkentési segélyben, bár a folyó félévi még nem érkezett meg A dunai és tiszai egyházkerületek részére közigazgatási segélyül évi 187.545 K-t utalt ki az állam az 1921. és 1922 évekre. Az összegek hovafordításáról ugyancsak a f évi konventi jegyzőkönyv tájékoztat. Központi költségekre 53000 K, a tiszai területnek 70272 50 K, a dunainak 6427250 К ment ki. A felosztás ellen egy észrevételem van. Elszámolás szerint az 1921. évi összegből a 7 esperesnek tiszteletdíjul egyenként és egyenlően 2000 К adatott ki, az 1922-ikiből pedig már nem az espereseknek, hanem a hét egyházmegyének irányoztatolt elő egyenként és egyenlően ugyancsak 2000 К A kis és nagy egyházmegyék ilyen egyenlő részesítése nem lehet se méltányos, se igazságos, mert a személyi és dologi szükségletek is bizonyára aránylagosan nagyobbak a nagyban, mint a kicsinyben; ezenkívül pedig a közig, segélyt lélekszám szerint adja az állam, tehát felosztása is igy volna helyén. Indítványozom, keresse meg egyházmegyénk a konventet a kerület utján a segélynek ilyen arányban felosztására az egyházmegyék közt. Az 19 i 9—1920. évekről elmaradt államsegélyek kiszolgáltatása iránt is feliratban fordult a konvent a kormányhoz, kifejtve az indokokat a követelés jogosságához. Miután kielégítő válasz azóta sem jött, a f. évi konventi