A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. szeptember

15 Ezeken felül a szentek szükségére való adakozásról és pedig önkéntes és kiadós adakozásról sem szabad megfeledkeznünk. Roskadozó egyházain kat önmagunknak kell támogatnunk, mert segítségre máshonnan nem számíthatunk. Nincs még közalap, nincs kiadós állami, vagy egyébb támogatás. Magunkra maradtunk, ha az erősebb nem segíti a gyengét, annak el kell pusztulnia. Előttünk az apostolok, — előttünk dicső emlékű őseink példája : — ők sokszor gyenge anyagi erejükkel megtudták fundálni anyaszentegyházunk összes meglevő intézményeit : templomokat, iskolákat stb. s mi olyan silányak, olyan hitványak tudnánk-e lenni, hogy nem tudjuk fenntartani a meglevőket, hanem szemeink láttára elpusztulni engedjük azokat ? Oh, jusson eszünkbe, hogy minden őrhely fáklyájának kialvásával nemcsak igaz kálvinista hitünk egy-egy darabját, hanem magyar nyelvünket és nemzetiségünket is siratjuk, temetjük. Még sokat mérhet ránk a szenvedésekből a Mindenható Isten ; — de ha hitünk szilárd, ha áldozatkészségünk nem csökkenő leend, mindent kibírhatunk, mig ha ezeknek világa szivünkből kialszik, reánk csak az elpusztulás rémes éjszakája vár ! Szégyen, gyalázat szennye, átka leend azokon az egyeseken, azokon az egyházakon, akik és amelyek az időknek intő szavát meg nem hallják, meg nem értik, s az áldozatkészségben nem tündökölnek! Az Idvezítővel szólva még sok dolgok volnának, melyekről szólnom kellene De mindent magába foglal kálvini református egyházunk ama régi törvénye: Kálvinista embernek egyháza és ennek intézményei fenntartásában soha sem szabad várni semmit se mástól: „mindent csak önmagától!" Mélt. Gondnok Ur! Nagyrabecsült Elnöktársam! Az előadott istenes munkához bizalommal, reménységgel kérem előttem igen nagy értékű támogatását Ha Ön segít, mi sem lesz nehéz, — ha pedig magamra hagyna, erőm nagy része elvész. Óh ne vonja meg tőlem s szentséges ügyünktől nagy tudását, csüggedéseimben támogatását, hogy egyesitett erőnkkel sikeresen építhessük, fenntarthassuk Krisztus anyaszentegyházát ! Kedves Lelkésztestvéreim ! Nagyon nehéz és felette terhes, mert felelősségteljes az a feladat, mely elé állított bizalmatok. Ki nem térhetek előle. Krisztusnak szolgája vagyok, ahova ő valakit elhív, oda kell állania, mert Ő egykor számon kéri mindazt, amit cselekedtünk, de azt is, amit elmulasz tottunk ! Hogy ne csak megállhassak, de hasznosan is munkálkodhassak ! — Arra kérlek titeket, teljesítse hiven lelkiismeretesen mindenki, minden irányban kötelességét Sok ága van a teendőknek, — s mindegyikben sok az elvégzendő kötelesség, — de ha azt mindegyitek lelkiismeretes buzgósággal teljesiti, akkor álom lesz a kormányzás, gyönyörűséges a Krisztusnak igája. Minden kötelesség felett : az Istenben vetett hitet és az áldozatkészséget ápoljátok, növeljétek híveitek szivében, mert ezeknek virulása reátok nézve is könnyűvé teendi a szolgálatot. Ha a jó munka eredménye azonnal nem