A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. szeptember

9 hitüknek bizonyságául! A börtönben, az Ítélőszékek előtt, a vadállatok között, a máglyák élet kioltó tüzében, lassanként elhaló énekkel dicsérik a megismert igaz Istent s tesznek bizonyságot isteni Megváltójukról, — mig lelki szemeik látnak megnyilatkozott egeket s látják az embernek fiát ülni az Istennek jobbja felől ! Ott vannak a halálban is a kegyes vének — az apostoloV, — ajkaikról akkor is a bátorító igék hangzanak s midőn kialvó életükkel az ige elnémul ajkaikon, a „szentek egyességében" él az tovább: áttör az ezredévek sűrű ködén s cseng a mi füleinkbe is, mint égi szózat, égi zengemény: „hiszek egy Istenben, a Jézus Krisztusban, hiszek a boldog örök életben !" Letűnt világnak boldog hívői ! Emeljétek fel a mi csüggedt lelkünket, a ti erős-igaz hiteteknek tündöklő magasságába ! Vagy adjatok csak egy mustármagnyit is belőle minekünk ! Mint a szarvas a hideg kútfőhöz, szomjúhozik a mi lelkünk is, a hitnek üditő forrásából csurgó „életnek vizéhez". Hiszen nagy vihar volt feldűlt berkeinkben ! A világháború letarolta a hitnek illatos virágát az emberi szivekben, megtépázta romboló viharként a láthatatlan egyházat, feldúlta a „szenteknek egyességét"! Ma szerte hangzik a káromlás szava : „minek a hit, minek a vallás?" Ma a gyűlölet sötét tekintetével néz az egyén az egyénre, osztály az osztályra, faj a fajra s a szenynyes és gonosz emberi indulatok őrületes tülekedésében csak a fegyver hatalma az úr ! A küzdelemnek nincs más célja, mint lerombolni mindent, amit a hit csodás ereje kétezer éven keresztül, hangya szorgalommal alkotott. Lehetne-e eredményes ez a küzdelem? Lehet-e okunk a csüggedésre ? Azt mondja a zsoltáriró : „Az Ur az igazat megpróbálja, a hitetlent pedig és a gonoszságnak cselekvőjét gyűlöli az ő lelke ! Ám üldözze a mi ellenségünk a mi lelkünket, fogja meg és tapodja a földre a mi életünket és a mi dicsőségünket ám tegye porrá: erős és hatalmas az Isten! és a gonosznak fordul az ő munkája a maga fejére és álnoksága az ő feje tetejére száll 1". . . Édes idvezitőnk is azzal bátorít bennünket, hogy a hiten, annak bámulatos erején és alkotásain „a pokol hatalmasságai diadalmat nem vehetnek soha !" Ha ezeket a vigasztaló Ígéreteket a megtörtént események látó szögéből tekintjük : az első pillanatban a csalódás érzete foglalja el szivünket. Itt élt a föld levegőjében isteni Mesterünk ! Hirdetett egy olyan tudományt, mely Istent imádni, embert szeretni parancsol, adott nekünk olyan kincseket : váltságot, megigazulást és örök életet, melyekkel össze nem mérhető semmi, ami e földön becses és drága csak elképzelhető : élete példája olyan, melyet földi ember csak megközelíthet, de el nem érhet, tökéletesen meg nem valósíthat sohal S mi volt a jutalma? — megfeszítés és kinos halál ! Az apostolok elterjesztették minden világtájon az ő szent tudományát, bámulatos munkát fejtettek ki az ő anyaszentegyházának megépítése körül