A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. október, 1921. január, 1921. november

Lap szellemi művelődésünk központi forrásaitól, lapok, folyóiratoktól, elhagyatva, — egyetlen biztató, irányító szó vagy sor irás nélkül, egész a legutóbbi időkig — egyetemes egyházunk, kerületünk hatóságaitól is, még püspökünktől is, aki az 1919. év aug. havában állandó tartózkodásra a Duna jobb partjára költözött — szomorú árvaság lett sorsunk. Közigazgatási, bíráskodási ügykezelésünk, a fölebbviteli fórumok hiányában megbénult, központi intézményeinkkel (közalap, nyugdíjintézet, lelkészegyesület) kapcsolódásunk megszűnt. Egységes vezetés nélkül, tanácstalanul állva a legvitálisabb kérdések előtt, csak vártuk a helyzet változását. Az uj állam azonnal hozzáfogott a berendezkedéshez. Megindult az unifikáció, egyszersmind a purifikáció munkája, melynek éle határozottan a magyarság ellen irányult. Számtalan eset mutat erre. Egyebek közt dr. Kiss Albert e. m. tanácsbirónké, kit alapos gyanuok nélkül letartóztattak, de ki nem hallgattak és csak 4 heti illavai fogság után bocsátottad szabadon igazoltan. Egy másik tanácsbirónk. Somogyi Sándor vágse'lyei főbírónak hivatalát el kellelt hagynia. Ma mindkettő Magyarországon van. A felvidéken, kivált eleinte, annyira ment a szlovák sovinizmus, hogy nyilvános helyen, vendéglőben, utcán, vasúton már beszélni sem lehetett magyarul bántalmaztalás veszélye nélkül. Természetesen a tót nyelvű vidékeken a magyar tanítási nyelvet kiküszöbölték és már az 1919/20. tanévben tisztán a tóttal cseréllék fel. Még Nyitrán sem hagytak meg egyetlen magyar nyelvű iskolát, pedig előbb mind magyar volt. A bejáró hitoktatóktól is fogadalmat kívántak, máskép nem engedték meg, hogy az iskolában tanítsanak. Állami hivatalokból, vállalatokból г magyar tisztviselőket, alkalmazottakat eltávolították, kiutasították; mások számosan önként otthagyták helyüket és kiköltöztek. Ezek közölt sokan egyházunk magyar hivei lévén, számuk a felsővidékeken tetemesen megfogyott. A ruttkai misszió egyház egész területén a választó egyháztagok 1918-ban még 155-en voltak, 1919 ban már csak 48-an, a nyitraiban 136-ból 53 maradt. Ezek is egyre fogynak. Ennek sajnos következménye lett az, hogy a ruttkai lelkész Fövenyesy Pál, 1919. év őszén otthagyva állását, miután hivei elfogyván, jövedelem és a szintén elmaradt hatósági és állami, missziói, hitoktatási segélyek hiányában magát fentartani nem tudta. Egyházának, híveinek gondozását Sedivy L. nyitrai lelkészre bíztam. De hasonló sors vár a nyitrai egyházra és lelkészre is. A központban már csak 12 önálló hive van, részben vegyes házasok vagy magánzók. Templomi közönsége 1—2 vagy egyáltalában nincs. Hitoktatói díjazásban, utazási kedvezményben nem részesül, igy a hitoktatást a nagy kiterjedésű missziói körben a f. tanévben már ellátni nem képes. Az előző évben is a magáéból előlegezte a költségeket. A lelkész keresi a megélhetési módot a misszió egyház átszervezésével, intézményeinek, a lelkészi székhelynek, az 1918. év