A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. október, 1921. január, 1921. november

Lap Csúz 1350 К, Csicsó 1203 К, Dunaradvány 1172. Izsa 1090 К, Megyercs 1026 К, Imely 1004 К, stb. Nem voll feltüntetve az adomány Lakszakálloson és Alsószöllősön. Hiányzik a kimutatás Bátorkesziről, Bpatony és Pozsonyból. Nagykeszin Fehérváry Géza földbirtokos egy kisebb méretű harangot adományozott az egyháznak mull évben Ez évben özvegye a fölük felveti 2000 К kölcsöntartozást kamataival együtt az egyháznak elengedte. Ugyancsak Szendi Lászlóné szintén ág. h. ev. vallású helybeli nő 200 К kölcsöntartozást kamataival együtt az egyháznak elengedett. Az adózási viszonyok egészben véve normálisak voltak. Legjobbak: Kisujfaluban, Padányban, Imelyen, Izsán, Marcelházán, Kulcsodon és Deákiban, ahol semmi vagy alig van hátralék, rendesen és tűrhetően jók 39 egyházban. Nagyobb hátralék van 10-ben. Madaron 6679 К pénzfizetésből hátralékban maradt 2000 K, 131 q gabonából 31 q. Itt a proleláriátus vonakodik a párbéradót megfizetni, kivánván a vagyon aránylagos adózás behozatalát. Az ügy tárgysoron van, a hátralékok pedig behajtás végett kimutatva lettek. Kismányán 73 hl. gabonából hátralék 15 hl. Nemeshodosban 34000 K-ból nem folyt be 6000 K, Dunamocson 5177 K-ból hátralék 3000 K, 169 q gabonából 40 q, Komáromban 33000 K-ból hátralék 7000 K, Dunaradványon 4933 K-ból 1400 К és 117 q gabonából 17 q, Ksztpéteren 4637 K-ból 2400 K, 152 q gabonából 14 q. Apácaszakállason 5145 K-ból 1000 K, 68 q gabonából 15 q. Itt is a proletár-elem vonakodik az egyházi terhek viselésétől. Nyilrán 3826 K-ból hátralék 2100 K, Ruttkán 1932 K-ból 800 K. Csilizradványon 21060 K-ból hátralék volt 4000 К és 35 q búzából 14 q. E hátralék a közig, hatóság közbenjöttével a f. év tavaszán kiegyenlítést nyert és a lelkész járandóságából a mult évben visszatartott 10 q buza és 4 öl fa kiadatott. Építkezésekre és épületjavitásokra kiadtak a gyülekezetek öszszesen 185 ezer K-t. Ezideig a legnagyobb összeg 1919-ben volt 74010 K. Ezen adatok közül a hitéletre vonatkozók nyilván mutatják, hogy ref. népünk a változott viszonyok között is ragaszkodik hitéhez, gyakorolja vallását és szertartásait nem mellőzi. E részben feltűnőbb vagy bomlásra valló jelenségekről sem közvetlen tapasztalatból, sem egyébként nem értesültem. A „magyar egyház" népe talán ma sem vallásosabb mint volt ezelőtt, de nem is vallástalanabb. Azjifjuság erkölcse is mintha veszített volna már féktelen szilajságából. A tulajdon elleni kisebb kihágások azonban, sajnos, még mindig sürüen előfordulnak. A vagyonosabb osztály_elleni fenekedés, a munkaadó és munkás közötti bérküzdelmek még napirenden vannak. Szóval még a szociális kérdések még nem jutottak nyugvó pontra, de már észrevehetőleg megértőbb módon kezeltetnek.