A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

— 4 — 7. Ezzel a renökivüli körülménnyel függ össze, hogy ez évben a hivatalos egyházlátogatást személyesen csak 28 egyházközségben végezhettem. Javadalmi fölöemet kénytelen vagyok házilag kezelni, mert haszonbérbe adni a mostani vállalkozó szük időben alig is, vagy csak tetemes veszteséggel lehetne. A késő tavaszi esőzések miatt megkésett mezei munka, cseléöhiány, majö a felázott és járhatatlanná vált utak gátoltak abban, hogy nagy kiterjedésű földön fekvő egyház községeink látogatását a szokott időben és móöon, kocsin utazva, megkezdhessem s végre is kifogytam az alkalmas iöőből. Ekkor tudvalevően akként intézkedtem, hogy egyházlátogatási jegyzőkönyveket nyomattam a szokott kérdésekkel, további használatra is számítva 600 példányban. Ezekből minőén egyházközségbe 10 példányt külööttem, egyet kitöltés végett. Ezen eljárás mellett az egyházlátogatási illetménynél, betuöva a jegyzőkönyvek nyomatási költségét is (100 K.), 346 K. megtakarítási összeg, mutatkozik. A visszaérkezett jkönyvek alapján állítottam össze jelentésemet. Jól tudom, hogy végeztethettem volna a látogatást a magam helyettesítésével is, öe szolgáljon mentségemre, hogy a mostani fuvarörágaságban nem akartam pénztárunkat több kiadással terhelni, ami okvetlen előállott volna az esetben, ha nem egyfolytában, hanem külön csoportokban történik a látogatás. Kérem a nt. tek. közgyűlést, hogy a renőkivüli iöőkre való tekintettel eljárásomat tudomásul venni kegyeskedjék. 3. Jelentésemet azzal kezdem, hogy kegyelettel emlékezem meg hatodainkról, akik köztünk tavalyi közgyűlésünk óta elaluvának s szálltak temetőbe. Első helyen mélt. Sárközy Aurél cs. és kir. kamarás, a örégelpalánki egyházmegye gonönokának, a mi egyházmegyénk előbb 10 éven át renöes, majö örökös tiszteletbeli világi tanácsbirájának folyó hó 8-án bekövetkezett haláláról. Ott nyugszik már élettelen teste a kápolnásnyéki csaláöi sírboltban, minket szerető, irántunk és közügyeink iránt—, mint Komárommegye egykori főispánja is, — minőig élénk érdeklődéssel viselthető és szolgálatokban megdicsőülő lelke pedig az Örökkévalóságba költözött. Az ő szeretve tisztelt rokonszenves egyénisége még sokáig élni fog emlékezetünkben; s eanek jeléül örökítsük meg nevét jegyzőkönyvünkben is. Friss még a fölö Csiba fTlihály marcelházai lelkésztársunk sirján is, aki életének 74. évében, junius hó 30-án költözött el hosszas szenvedés után az élők közül; elhagyta csaláőját, letette