A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

— 15 — ülésben kihirdeti a bíróság szótöbbséggel hozott következő ítéletét: Az e. m. bíróság Mórocz Mihály ógyallai lelkészt az ellene az E. T. V. t. cz. 34. §. A. 5. pontja alapján emelt vád és következményei alól felmenti; figyelmezteti azonban Mórocz Mihály lelkészt, hogy hivatalos beadványaiban máskor a súlyosabb kifejezésektől tartózkodjék. Indokolás: A bagorai társegyház adócsökkentési segélynek megszerzése czéljából hosszú 8 esztendőn át küzdött panaszlott lelkész sikertelenül. Bármennyire igaz ügyet képviselt is, — s bár minden törvényes utat és módot megpróbált is : eredményt elérni nem tudott, sőt egyháza érdekében folytatott harcza közben egy izben már a polgári bíróság elé is került, ahol egy nem keresztyén albiró oktatta ki a tisztesség felől azt a lelkészt, akit pályatársai, hivei és ismerősei egyértelmüleg tisztességesnek ismertek és vallottak s ha hibát láttak benne, az nála csak meggyőződésének leplezetlen és gyakran édes kimondásban állott. Sikertelen küzdelmei után az a gondolat vált benne erős tudattá, hogy igazságos ügyét a konvent alkalmazottai nem engedték diadalra jutni s ekkor ezen személyzet eljárása felőli véleményét egy a konvent elnökségéhez intézett beadványban fejtette ki. Az e. m. biróság ugy találta, hogy a Mórocz Mihály által képviselt ügyben neki teljesen igazsága van, hogy Bagota társegyház rendkívüli terheket viselvén, reászorult az adócsökk. államsegély elnyerésére, — s egyáltalán nem találja érthetetlenek s az emberi természettel ellenkezőnek, ha valaki 8 éves küzdelem után nem látván igazságát diadalra jutni, jogos felháborodását és keserűségét kiönti habár nem is olyan módon, ahogyan a stylus, finom művészete megkívánná. Mórocz Mihály az anyagi igazság birtokában irta meg a kifogásolt beadványt, amelynek inkriminált kifejezéseivel saját kinyilatkoztatása szerint nem akarta a konventet sérteni, hanem mintegy fel akarta hivni a figyelmét Bagota eltemetett igazságára s azon konv. alkalmazottak működésére, akikben az egyet, konvent annyira megbízik. Ez alapon az e. m. biróság nem találta elitélhetőnek a panaszlott lelkészt, annyival kevébbé, mivel e ténye miatti sajnálatának adott kifejezést a bírósághoz intézett nyilatkozatában s mivel érdes kifejezései miatt ugy is eléggé megszenvedett már ugy a fegyelmi eljárás, mint a 8 évi keserves igazságkeresés alatt. De fel kellett menteni még azon az alapon is, hogy a nehézményezett kitételekkel ellátott beadvány a biróság felfogása szerint egyáltalán nem tekinthető „nyilvános" kigunyolásnak, mint azt a vádinditvány állitja; nyilvános dolog csak az, amit többen tudnak, — s ha a felelős személy, ki Mórocz Mihály levelét felbontotta, a beadványt