A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

— 19 — A reíormátió négy százados évfordulója alkalmából kötelezze egyházkerületünk minden eggyes gyülekezetünket, hogy lehetőleg a mostani adóterhek emelése nélkül, egyházfentartási alapot létesittsen. -- Az alap rendeltetésül állapittsa meg, hogy kizárólag csak az egyháznak, intézményeinek jövőben való fentartására és fejlesztésére szolgál. Az alap jövedelmei legyenek: a) Az egyház régebbi alapjai és alapitványaiból azok, amelyek egyenesen erre a czélra adattak; azok amelyek az alapítók szándékainak teljes figyelembe vételével, mont e czélra rendeltetnek. b) Eggyeseknek ezen alap javára szolgáló adományai, hagyományai és alapítványai. c) Az egyházi törvényben erre a czélra rendelt összegek. d) Az egyházak év-végi számadásai szerint mutatkozz tiszta maradványok nélkülözhető része. ej Az egyház pénztárába a tüzkárbiztositásból visszafolyó jövedelem /) Perselypénz és az Isten dicsősségére hozott kegyes adományok, valamint a harangozási dijak. E pontra való tekintettel kérje fel egyh. kerületünk az egyetemes konventet, hogy az adócsökentési segélyben részesülő egyházak normál költségvetésének fedezeti rovatába, az Isten dicsősségére tett adományokat és a perselypénzt se vétesse fel. g) Az egyházi takarékmagtár jövedelméből évenként erre a czélra forditható összeg. h) Minden egyházban nyittassák egy aranykönyv és abba minden egyháztag irja be nevét és erre a czélra tett adománya összegét. Az egyházfentartási alap külön számadás mellett kezelendő, tőkéje értékpapírokban, vagy egyházi hatóság által megkötött takarékpénztári könyvön kezelendő, — sem tőkéje, sem jövedelme a felettes egyházi hatóság engedélye nélkül el nem költhető és csak ingatlan földbirtok vásárlására forditható. Az értekezlet a javaslatot változatlanul elfogadja s annak efogadását az e. m. közgyűlésnek is ajánlja. 7. Mivel főt. és mélt. Püspök úr által a mült évben kibocsájtott azon felhívás, amely az egyes gyülekezetek által a lelkészek részére nyújtandó drág iságipótlék megadását javasolja, nem járt mindenütt a kellő sikerrel; úgyszintén a hadsegélyzőhivatal által e czimen adott összeg sem volt elegendő ahhoz, hogy a jogos igényeket ott is, ahol arra legnagyobb szükség let volna kielégittse; — sürgős szüksége mutatkozik annak, hogy felettes hatóságaink, a háburos viszonyok miatt, a nyomorúság árvizeivel küzködö lelkészek segittségére siessen. Értekezletünk elvárja azon egyházaktól, melyeknek presbytériuma, püspöki felhívásra lelkészének drágasági pótlékot eddig meg nem szavazott, s ilyet a lelkész a hadsegélyző