A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július
— 12 — A közgyűlés utasitja a pozsonyi egyház presbyteriumát, hogy a megépült templom, lelkészlak és bérház műszaki felülvizsgálatát, Esperesi jelentésben jelzett módon két hó leforgása alatt eszközölni el ne mulassza, s az építővel is mielőbb számoljon le. — Az építési költségekről készitenöő számadást pebig, oly időben terjessze a számvevőszék elé, hogy az felülvizsgálati jelentését a jövő évi gyűlésre megtehesse. p) Felsorolja Esperes úr azon egyházakat, melyek a hadi kölcsönből az első és másoöik alkalommal anyagi erejükhöz mérten haöi kötvényt jegyeztek. Tuöomásul feljegyeztetik. r) Végül Esperes Urnák részletes és kimerítő jelentéséért elnöklő Gondnok ur javaslatára a közgyűlés hálás köszönetét nyilvánítja. 9. Olvastatott és pontonként tárgyaltatott a lelkészértekezleti jegyzőkönyv, amint következik: Jegyzőkönyv felvétetett ^Komáromban 1915. évi julius 27-én tartott egyházmegyei lelkészértekezleti ülésen. Jelen voltak: Gyalókay László elnöklete alatt, a lelkészi karból tekintélyes számban, valamint az ügyek iránt érdeklődő világiak. 1. Elnök üdvözölvén a megjelenteket: az ülést megnyitja. 2. Elnök jelenti, hogy a fiókértekezletek közül ez évben csak a csallóközi tartotta meg gyűlését, — a mátyusvidéki, és vágmelléki — tekintve a háború által előidézett nehéz körülményeket - elmaradt. Tudomásul szolgál. 3. A reformátio 400 éves fennállásának megörökítésére vonatkozólag a főt. Egyházkerület 1914. évi ker. j. k. 229. pontjában, a következő indítványt teszi le az egyházmegyékhez: „A lelkészö-:vegyek évi segélyének és a kálvineum tőkéjének megkétszerezésében látná a legméltóbb megünneplését a reformatio négyszázados életének, a melynek megvalósítására mindnyájan készséget érzünk s a rendelkezésre álló 3 évi készüléssel, s konventi segéllyel meg is valósithatnánk." A lelkészértekezlet a ker. gyűlés ezen indítványát, anynyival inkább magáévá teszi ; — mert ez az emlék éremnél maradandókban fogja hirdetni a református egyház magasztos gondolkozás módját, amellyel az özvegyek és árvák könnyeit letörölni igyekszik.