A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július

— 14 rendelet általánosságban nagy többséggel, részleteiben pedig egyhangúlag lett elfogadva. Erdembeli fejtegetésük sem helyt álló, mivel a püspöklelkészi állás szervezése a gyülekezet nagy többsége mindenkor táplált akaratának folyománya s e többség akarata előtt egyházunk alkotmányos elvei szerint a kisebbségnek meg kell hajolni. — Hogy mi lesz akkor, ha nem lesz püspök-lelkésze Komáromnak bármi okból a jövendő időkben, erre nézve ember nem adhat az aggódóknak megnyugtató választ. Egy azonban bizonyos, hogy eshetőségekkel megdönteni egy tényleges állapotnak és szükségletnek megfelelő intézkedést, legszelídebben szólva is, nem volna okos dolog. Elesik azon érdemi kifogás is, hogy a lelkészi dijlevelek emeléséből származó teher alatt a gyülekezeti tagok össze fognak roskadni, mivel mint fentebb kimutatva van, a gyülekezet a saját pénztárából számba alig vehető csekélységgel 300 K-val járul a második lelkészi állás javadalmához s még ezen összeg visszatérüléséről is van gondoskodva a dijlevélben. Azon kifejezett kívánsága fölebbezőknek, hogy a 11-od lelkészi állásra, annak rendszeresítése esetén uj választás ejtessék meg: nem vehető figyelembe azért, mivel itt nem uj lelkészi állás rendszeresítéséről, hanem az egyházmegye által régen követelt hitoktatói „

non sens" állásnak rendes lelkészi állássá átszervezéséről s ehhez képest voltaképpen csak dijlevél változtatásról van szó, amely állásra az 1907. évi e. m. jegyzőkönyv 16. p. alatt olvashatólag Vargha Sándor úr a törvényes formák között megválasztatván, az egyházmegye közgyűlése által rendes másod-lelkésszé választatása nyert megerősítést. Ezen tényt a komáromi egyház is elismerte azzal, hogy a második rendes lelkész után őt illető 4-es szavazati joggal s az egyházmegyére négy képviselő küldési jogával azóta rendesen élt is. Ezen kívánság teljesítése tehát az eddig gyakorolt jó renddel, a törvénnyel és a szegzett jogokkal ellenkeznek. A pártoló felterjesztés ezek alapján, a fentálló szabályok szerint, a dijlevelektől s az egész szabályrendelettől megtagadható nem volt. 10. A tárgyalások ezen idejében azon közlelkesedést keltő örömben részesült a közgyűlés, hogy nagymélt. Dr. Darányi Ignácz v. b. t. t., dunamelléki főgondnok úr, a mi egyházmegyénk örökös tiszteletbeli gondnoka megjelenésével tisztelte