A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

a) elnökül : Tóth Kálmán esperes, b) pénztárnok: Boross Kálmán lelkész, c) számvevők: egyházi: Gálfíy Géza, világi : Konkoly Thege Béla, d) jegyző: Csiba Imre lelkész, e) ügyész: Pogrányi ]ózsef, f) igazgató-tanácsosok: 1. Egyháziak: Mórocz Mihály, Kúr Géza. 2. Világiak: Dr. Szily János, Kacz Lajos. A közgyűlés az elősorolt egyéneket tiszti állásaikban az 1912—7 évekre megerősíti s őket a lelkészi nyugdíjintézet ügyeinek vezetésével is megbízza továbbra is s egyházmegyénk lelkészei, ezek özvegyei és árvái ügyeinek istápolására irányzott jó munkájuk elé a legszebb reményekkel tekint. 5. Vargha Sándor egyházi aljegyző s Csiba Imre lelkészgyámoldai ig. tanácsi jegyző, a törvényben előirt esküt a közgyűlés szine előtt ünnepélyesen letették. 6. Végh Jenő nemesócsai, Daday Jenő kszentpéteri tanítók, Joó Emma búcsi, Pap Etelka zsigárdi tanítónők eskütételre jelentkezvén, tőlük a közgyűlés az esküt kivette. 7. Az alistáli egyház presbyteriuma a következő indítvánnyal járul a közgyűlés elé: Mivel a sok küzdelmeken átment, tagjainak java részében szegény s különben is adósságokkal küzdő alistáli ref. gyülekezet, az egyetemes adóalap megnyílásakor, — egyházunk messze jövendőjét, — a jelen nyomoruságaira nem tekintve, nagy áldozatokkal munkálni óhajtotta s e czélból 40°/(|-os adókulcsot mondott ki magára 1С évig kötelezőnek, hogy e nagy erőmegfeszitéssel „egyházfentartási alap"-ot teremteni. Kéri, hogy mondja ki az e. m. közgyűlés, miszerint ez egyházfenntartási alap nagysága, jövedelme, az alistáli egyház esetleges segélykérése alkalmával beszámítás alá nem eshetik; erre való hivatkozással, segélyre való igényét el nem veszíti, sőt ezt az igényt, a jövőben megállapítandó adócsökkentési segélye tárgyalásánál is megerősíteni és érvényesíteni az e. megye kötelességének ismeri. A közgyűlés az alistáli egyház kérelmét nemcsak korainak, időelőttinek, de egyszersmind bizalmatlanságból eredőnek tartja. Az e. megye még most csak az egyházfenntartási alap létesítésére vonatkozó határozatról tud, de nogy ebből a mai napig mennyi váltatott valóra, — hogy 1908. évtől kezdve, erre az alapra mennyi fizettetett már be, arról tudomása nincs. Tehát a segély kérés igényének elismerése és még inkább biztosítása korai volna. Azzal azonban megnyugtatja