A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

— 99 — 9 kor. 31 fillérben, és igy összesen 17 kor. 31 fillérben szabja meg; ugyanez az összeg állapittatik meg az 1911-ik évi egyházi adója gyanánt is; és igy az 1910. és 1911. évekről összesen 34 К 62 fillér egyházi adóhátralékának 15 nap alatt — a dunaradványi ref. egyház pénztárába leendő befizetésére panaszost — külömben végrehajtás terhe mellett — kötelezi. indokok. A dunaradványi ref. egyház 1911. október hó 15-én 1. sz. alatt hozott határozatát hatályon kivül kellett helyezni, mivel az, habár ezen — a létfenntartás nehéz gondjaival küzdő kisegyház, legvitálisabb érdekében hozatott is, de a fentálló E. Törvények több §. §.-val egyenes ellentétben áll s igy fenthagyható és megerősíthető nem volt. Az E. T. III. t.-cz. 6. §.-a szerint az egyházi adókivetést tartozik a presbyterium az év végén - a következő évre foganatosítani. — A 10. §. pedig azt mondja, hogy egyházi adót minden abban az egyház községben tartozik viselni, amelyben rendes lakhelye van. Tóth Vilma panaszos az 1908 év végén nem lakott Dunaradványon, tehát a presbyterium őt az 1909. évi adózók közé föl nem vehette, később, midőn a kivetés a 19. §.-a alapján jogerőssé vált, felvenni sem őt, sem mást jogában nem állott, — s mivel mégis tette, törvénytelenül járt el, s intézkedését, mint ilyent — semmisnek kellett kijelenteni, s ezen adót hivatalból kellett törölni. Nem lehetett helybenhagyni a kivetett egyházi adót se az 1910. és 1911.-ik évekre azon összegben, amelyben azt a presbyterium megállapította azért, — mivel az egyház adócsökkentési segélyt élvez, s mint ilyennek kötelessége az E. T. III. t.-cz. 13. §.-ban foglat adókulcsot életbe léptetni, vagy igazolni azt, hogy más adókulcs érvénybe * léte esetén a szegényebb sorsú hívekre, a törvényben kifejezettnél nagyobb összegű adót nem vetett. — Az egyház pedig maga beismeri, % hogy az idézett adókulcsot életbe nem léptette, s a régi csatolt adókulcsból pedig kiviláglik, hogy a szegényebb sorsuak a törvényben megengedettnél jóval nagyobb terhet viselnek, s igy a kivetés panaszosra törvénytelen volt. — Amit nem ment a régi adókulcsnak bár nemes czélból — a presbyterium és a közgyűlés által egyértetmüleg történt fenntartásával való indokolás; — sem az a körülmény, hogy az egyház többi tagjai, az önmaguk által megajánlott terhet, panasz nélkül, pontosan viselik; — mert minden a törvénnyel ellenkező határozat csak addig bir érvénnyel, mig illletékes helyén panasz tárgyává téve nincs. Tóth Vilma panaszost azzal a kérésével, hogy az 1910. évre