A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

— 18 — Jegyzőkönyv felvétetett Komáromban az lJll. évi julius hó 2b én tartott lelkészértekezleti gyűlésen. Jelen voltak: Tóth Kálmán esperes elnöklete alatt a lelkészi karból tekintélyes számban, valamint az ügy iránt érdeklődő világiak 1. Elnök üdvözölvén a lelkészértekezlet tagjait, a gyűlést megnyitja. 2. Tárgyaitattak az egyes lelkészi körök értekezletén hozott s ide felterjesztett indítványok. Ezen indítványokat s az ezekre hozott egyházmegyei lelkészértekezleti véleményt a következőkben terjeszti az egyházmegyei lelkészértekezleti gyűlés az egyházmegye, illetve annak utján a felsőbb hatóságok ügykörébe és figyelmébe: 3. A csallóközi lelkészi kör egyik tagjának „Egyről-másról" czimen tartott felolvasásának kapcsán azon sajnálattal tapasztalható jelenségből kifolyólag, hogy az ultramontanismus harezosai nyiltan törnek czéljaik felé s ezzel szemben csak a szabadgondolkodók túlzó csapatja volt hajlandó a harezot felvenni s a kongregacziók munkáját megvilágitani, református képviselőink közül senki sem akadt, a ki a keresztyénreformátus világnézletet méltóképen tudta és merte volna feltárni, habár ezen ellentétes világnézetek ütköző pontjain a protestáns szabadelvű haladás is provokálva volt, ennek következménye lett azután, hogy az ultramontán képviselők ugy mutatkozhattak be a világ előtt, mint hazánkban az igazi keresztyénség képviselői és védelmezői — sajnálatát fejezi ki afelett, hogy a kultusztárcza költségvetésének tárgyalásánál a rríormátus képviselők nem teljesítették azt a kötelességüket, melyet egyházunk tőlük méltán elvárt volna, különösen sajnálattal látja ezt a r ulasztást azon képviselő részéről, kinek, mint kerületünk régi dicse' jdésének képviselői működése elé, mindnyájan a legszebb reményt füzt' , s a kit a kerület — épen egyházunk érdekét tekintve, szokatlan kii teles módon — bizonytalan hosszú időre tanári működésétől is f' mentett. Tekintettel arra, hogy egyházaink hivatott képviselői ott mulasztották el egyházi és honfiúi kötelességüket, hol méltatlan és igaztalan hivatkozások történtek egyfelől a református szellemű egyesületekre, másfelől a protestáns iskolák segélyezésének mérvére, elmulasztották visszaverni e hamis állításokat, elmulasztottak bizonyságot tenni arról, hogy az ultramontanok keresztyénsége mellett van protestáns keresztyénség is, mely a haladásnak mindenkor első harezosa s ezzel elmulasztották szolgálni nemcsak egyházukét — hanem