A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. július

— 58 — Dezső Sándor, Gál Dezső, Végh Mór, Vecsey Kálmán, Vizváry Vilmos, Sárközy József, Sárközy Gyula, Fekets László, Hodossy Vince, Bocsor Gyula, Petlies Ilona, Szijj Etelka, Takács Manci, Zsemle Péter, Antal Dénes, Takács Olga, Varga Lajos, Sedivy Pál, Tóth Mihály, Vizváry Dezső, Mészáros Dénes, Szemere Atilla, Mike Lajos, Osztényi József, Tóth Imre, Osztényi Benő, Mészáros Gyula, idb. Pázmány Dénes, ifj. Pázmány Dénes, Pánczél Lajos, Nagy István, Lurtz Dezső, Tóth Miklós, Varga Mariska, Jónás Dániel, Borza Elemér, Tuba Károly, Földes Lajos, Tanitó Gyula, Raksányi Jolán, Pethes Béla tantestületi al- és Molnár Benő tantestületi főjegyző. Vendégek: Sohár Kálmán lelkész ur, Takács Zoltán járási számvevő, Antal Bálint nyugalmazott dadi tanitó, Bőjthe Jánosné és Sidó Janka. Elmaradásukat igazolták: Тек. Konkoly Th. Béla tantestületi világi elnök és Mokos Kálmán. 1. A gyűlést a XC. zsoltár eléneklése után Kovács Alajos tantestületi elnök, miután azt határozatképesnek látja —, megnyitja. 2. Elnök megnyitó beszédében meghatóan és figyelemre méltóan festi a tanítóság azon helyzetét, melyet öt esztendőn keresztül töltött a tantestület szolgálatában. Ez öt esztendő vívmányaival úgymond, — ő meg van elégedve; kivánja a tanítóságnak, hogy a jó Isten másik ilyen szerencsés és sikerdus öt esztendőt adjon ! 3. Örömmel jelenti, hogy ez évben a halál nem aratott közöttünk; de mégis fájdalommal kell felemlítenie, hogy a tantestület három oly derék kartársat veszített, kiknek a tantestülettől való elmaradásuk, nyugalomba vonulásuk, érzékeny veszteség a komáromi református egyházmegyei tanítóságra. Ez a három kartárs: Takács Sándor, mint ennek a tantestületnek és gyámoldának ujjá szervezője és a pusztulástól megmentője, továbbá Osváld János és Nemesik Dániel, kik kartársaik érdekében sok éven át áldásosán munkálkodtak. Mind a három kartársnak hosszú és nemes munkálkodásuk után nyugalomba vonulásuk idején is Isten áldását és nyugodt boldog életet kiván. Takács Sándornak különösen kifejezi a tantestület nagyra-