A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. július

— 11 — elé, tőle még sok üdvös eredményt váró bizalommal tekint, s szeretete és hálájáról őt ezen alkalommal is biztosítja. k) 3. A harmadik kimagasló, s igazán lélekemelő ünnepély mélt. és főt. Antal Gábor szeretve tisztelt püspök urunknak lelkészi és tanári 40 éves megbecsülhetetlen áldásos munkásságának jubileumi ünnepélye volt. Az ő érdemes munkásságának hire túlszárnyalta már nemcsak ezen e. megye, nemcsak az e. kerület, de a legutóbbi szereplésével a magyar haza határait is, s igy az a szerény levélke, melyet az ő dicsőségének szép koszorújába illeszthetünk az ő nagy nevét, — nagyobbá nem teheti, — de mégis jólesik az e. m. közgyűlésnek, ha eme jelese előtt, bár utólagosan — de meghajthatja hálás elismerésének lobogóját, s a költővel neki azt kívánhatja; „fény nevére! Áldás életére! k) 4. Ezen ünnepélyek elősorolásával kapcsolatosan az esperesi jelentés a komáromi ref. egyházközségnek az ünnepélyek rendezése, az átlagos színvonalon felül való emelkedés, és a hűséges munkások megbecsüléséért, jegyzőkönyvi köszönetet indítványoz. A közgyűlés az indítványt magáévá teszi, s a komáromi egyház presbitériumának és egész közönségének a jó hírnevéhez méltó, nemes ténykedéseiért jegyzőkönyvi köszönetet szavaz. 1) Mint a hitfelekezeti sérelmekhez rokon ügyet említi fel az esp. jelentés az alsó-szöllősi lelkész azon panaszát, hogy a vallásoktatásra az ottani állami iskolában már a lefolyt tanévben, az eddigi 6 óra helyett csak 2 órát engedélyezett a minisztérium, mert a ref. vall. iskolás gyermekek száma megapadt. Apadásukkal a magyarság ügye is tért vészit és a tót nemzetiség mindinkább hódit, annyival könnyebben, mert az egyik rk. vall. állami tanító családja is tót anyanyelvű, s az iskolás gyermekek már is csak tótul köszönnek, midőn az iskolából hazamennek. Szomorúan jellemzi ez az állapot, hogy az állami iskola mily kevéssé szolgálja tulajdonképeni feladatát, a magyar nemzetiségi politikát.