A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. július

— 100 — Mindentudó Isten, igazságos bíránk! Nem titkolhatjuk el, sőt bevalljuk te előtted, — a Szentlélek indit erre, — miszerint sok a hiány és fogyatkozás hivatalos munkálkodásunkban. Távol attól, hogy érdemeinkkel dicsekedhetnénk te előtted, annyit sem teszünk, amennyit tennünk lehetne és kellene és igy a te Ítéleted szerint haszontalan szolgák vagyunk! Sokszor nem ott van a mi szivünk, ahol igazi kincsünk tartatik; sokszor megfeledkezünk az apostoli intésről, hogy az igaz ember hitből él ; keressük a mulandó jókat s nem találjuk fel az igazán boldogítókat. Óh mi kegyelmes Istenünk! Alázatos vallomásunkat fogadd el jobb szándékunk és hivebb törekvésünk zálogául s kérünk, add ezekre atyai szent áldásodat. Buzdítsd fel a mi sziveinket, tedd állandóvá buzgóságunkat, hogy a te anyaszentegyházad ügyét szivünkön hordozzuk mindenkor, gondot viselvén magunkról és a nyájról, mely fölött minket a Szentlélek vigyázókká tett. Ihless meg minket Uram, Kálvin atyánk születésének 400. évében, hogy apostoli örökségünket az ő szellemében és törhetetlen akaraterejével kezeljük és kamatoztassuk; cselekedvén elhivatásunk munkáit nem jutalomra való számításból, hanem kötelességből a te hozzánk viseltető jóságod és számtalan áldásod kötelező viszonzásaképen, meg lévén győződve, hogy te akiket öröktől fogva tudtál, azokat kiválasztottad és a te szent Fiadnak ábrázatához hasonlóvá teszed. Közelebb ezen mi mostani tanácskozásainkban, szálljon le ránk Szentlelkednek ereje és ruházzon fel bölcsességgel, töltsön be igazság érzettel, erősítsen meg a szeretetben, hogy legyen a mi szolgálatunk intézményes anyaszentegyházad építésére, nagy neved dicsőségére. Amen. Tóth Kálmán esperes.