A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

— 87 — évi határozatának eleget tenni vonakodik, s kéri az uj dijlevélnek beterjesztett alakjában való jóváhagyását. Az egyházmegyei közgyűlés mult évi határozatában elfoglalt azon álláspontját, hogy a 4 öl puhafa és a 300 kéve rözse megváltás tárgyát nem képezheti, mivel a lelkésznek arra természetben van szüksége, továbbra is fenntartja és ehhez képest utasítja az alistáli egyház elöljáróságát, hogy a fa és rözsének a kongrua alá tett értékelés alkalmával felvett pénz egyenértékét a dijlevél 1. pontja alatt szereplő 268 kor. 84 fillér összegből levonván, a készpénzt ennek hijjával irja elö ; a 4 öl puhafát s a 300 kéve rőzsét pedig külön pont alá foglalva vegye fel azzal a megtoldással, miszerint mindakettöt az egyház a lelkésznek házához szállíttatja, s az ölfát felapróztatja. Amennyiben ezen változtatás a dijlevélben a gyülekezet közgyűlése által elfogadtatik, s az uj dij levél az esperesi hivatalhoz beterjesztve lesz, feljogosittatik nt. esperes ur, hogy a lelkészválasztást az alistáli egyházban eszközölheti, a dijlevél végleges megerősítése a legközelebbi egyházmegyei gyűlésre maradván. 42. A kismányai egyház elöljárósága beterjeszti az 1908-ik évtől kezdve életpeléptetni óhajtott uj egyházi adókivetési kulcsát, amely szerint az összes egyházi adók egy harmad része családra, két harmad része pedig adó koronára vettetnék ki. Ezzel kapcsolatban tárgyaltatott Zongor János és Tildy Kálmán s társainak ezen behozni szándékolt adókulcs elleni föllebbezése. Miután a kismányosi egyház elnöksége jónak látta az évenként előforduló zsurlődások kikerülése végett, melyek az eddigi osztályba sorozási fizetés helytelen volta miatt keletkeztek, mely osztályba sorozás csak véleményes vagyonmérlegelés alapján történik, az előadott kivetési kulcsot terjeszteni a közgyűlés elé, s miután ezen javasolt adókulcs elfogadását az 1907. évi április 7-én tartott presbiteri, s az 1907. évi junius