A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. április

— 4 — majd Pogrányi József egyházmegyei helyettes gondnok szép szavakban emlékezett meg azon mély gyászról és nagy veszteségről, mely komáromi egyházmegyénket egyrészről nagyérdemű, puritán jellemű, vasszorgalmu esperesének, nagytiszteletü Veress Ede urnák február 9-én bekövetkezett elhunytával, másrészről köztiszteletben és általános szeretetben részesült egyházmegyei gondnokunknak, nagyméltóságú dr. Darányi Ignácz m. kir. földmivelésügyi miniszter urnák az egyházmegyei gondnoki tisztségről való lemondásával érte. Az egyházi törvények 39. §-a értelmében, mint helyettes elnökei az egyházmegyének, szükségesnek és kötelességszerűnek tartották ezen rendkívüli közgyűlés összehívását; mivel a gyűlést alkotó tagok az Ügyrend 7. §-a szerint Vs-nál nagyobb számmal jelentek meg, ezen rendkívüli közgyűlést, mint határozatképest, megnyitják. Az egyházmegyei közgyűlés hálás köszönettel fogadta legidősebb tanácsbiráinak, mint helyettes elnökeinek szíves intézkedéseiket. 3. Helyettes elnökök sajnálattal jelentik, hogy néhai Veress Ede búcsi esperes-lelkész ur temetésén részint a nagy távolság, részint hivatalos elfoglaltságuk miatt személyesen nem jelenhettek meg, de intézkedtek, hogy az egyházmegye nevében nyomatott gyászjelentést az érdekeltek jókor megkapják ; az egyházmegye koszorúját főtiszt, s mélt. Antal Gábor püspök, komáromi lelkész ur volt szives a koporsóra helyezni. Jelentik továbbá, hogy egyházmegyénket is megtisztelve látják nagyméltóságú dr. Darányi Ignácz miniszter, gondnokunk azon nemes érzésről tanúskodó tette által, hogy mivel miniszteri elfoglaltsága miatt néhai esperesünk végtisztességtételén személyesen nem jelenhetett meg, sürgönyileg fejezte ki velünk rokon fájó érzését és megbízta Kálmán Rudolf komáromi főispán, ehm. tanácsbiró urat, hogy öt a temetésen képviselje és Budapestről küldött gyönyörű babérkoszorúját helyezze a ravatalra. Jelentik végül, hogy a barsi református egyházmegye nevében Patay Károly esperes és Kovács Sebestyén Endre gondnok, a belsösomogyi ref. egyházmegye nevében Nagy Lajos esperes urak a helyettes esperesi hivatalhoz küldött levelekben fejezték ki részvétüket. Az egyházmegyei közgyűlés mindezen jelentéseket hálás szívvel fogadta, helyettes elnökeinek a bölcs intéz-