A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. április

— 33 — Mórocz Mihály egyházmegyei tanácsbiró emlékbeszéde néhai Veress Ede esperes felett, Mélyen tisztelt Közgyűlés! A nagyt. h. esperes ur azzal a megtisztelő, de nehéz feladattal bizott meg, hogy ezen mostani közgyűlésünkön Istenben boldogult nagyt. Veress Ede volt búcsi lelkész és egyházmegyénknek 10 éven át volt esperese felett emlékbeszédet tartsak. Szerény tehetségeimet ismerve, fontolóra véve azt, hogy a boldogulttől távol állottam, hozzá sem rokonság, sem bensőbb barátság kötelei nem fűztek, igy lelki világába mélyebben be nem pillanthattam, a hivatalos érintkezésen kivül ritkán volt szerencsém társaságában lehetni : ugy hogy én tulajdonképen csak külső embert ismertem, cselekedeteit láttam, de gondolkozásmódját, érzületeit alig, oly mértékben semmi esetre sem ismerhettem meg, hogy róla hü képet rajzolhatnék. És ha ezeknek daczára is vállalkoztam, a megbízatást elfogadtam, nem hiúság, sem szerepelni vágyódás vezet, hanem az a körülmény, hogy a boldogult zárkózott természeténél fogva bizalmas barátságban kevesekkel volt és akikkel volt, azok már vagy elmentek még előtte a minden élőknek után, vagy éppen ez alkalommal vannak oly módon elfoglalva, miszerint ezen kötelességet most nem teljesíthették volna. Bátorított az a hit, hogy az egyházm. közgyűlés méltányolni fogja igyekezetemet és gyarlóságaimmal szemben elnéző leend. Nem szándékozom a boldogult életrajzi adatait részletesen felsorolni, de mégis szükségesnek tartom megemlíteni, miszerint papi családból származott, gondos nevelésben részesült, a szegénysorsu diákok küzdelmeit és nélkülözéseit saját tapasztalatából nem igen ismerte. Jómódú szülei a szükségesekkel egy gyermeküket mindenesetre ellátták. Nem a könnyebb tanulhatás vitte a papi pályára, hanem hajlamai. Érezte magában a hivatottságot, a tehetségeket, melyek ahhoz, hogy valaki jó pap legyen, szükségesek. A gondviselés adott neki kifogástalan külső alakot, gyönyörű hangot és igen szép előadási képességet. Nem mondom, hogy ezek az isteni ajándékok már elegségesek ahhoz, hogy valaki jó pap legyen, mert kell ahhoz még igen sok más is. És ezek az ajándékok a gondviselés ingyen való adományai, aki ezekkel bir csak, még elismerést nem követelhet. 3