A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. április

— 30 — A lelkészi munkakör ilyen irányú kiterjesztését igenis óhajtom s épen azért pártolom az orsz. református lelkészi egyesület szer

; vezkedését, mert alapszabálytervezetében czélul tűzte ki „a reform, egybázi élet valláserkölcsi felvirágoztatását is az anyagi mellett." Ilyen törekvés valóban csak üdvözölhető. Szükség van erős, puritán református hitélet és közszellem megteremtésére, mert e tekintetben el vagyunk maradva ; az egyházias élet társadalmi uton való ápolásában az utóbbi időben már a róm. kath. papok is túlszárnyalnak bennünket. Az idő arra int, hogy a régi konvencziós munkakörből kilépjünk s elvégezzük örömmel a szolgálatot egészen, melyei vettünk az Ur Jézus Krisztustól. Kedves munkatársaimat, a lelkész és tanitó urakat kérem, szívleljék meg ezeket s lépjenek a behatóbb tevékenység munkaterére. Nekünk lelkészeknek szól Idvezitö Urunk ezen figyelmeztetése: „Ti vagytok e földnek savai, ... ti vagytok e világ világosságai . . . Ugy fény Íj ék azért a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat". Az iskolai oktatás czéljelölő jelszava ujabban ez : az iskola neveljen az életnek ! Legyenek meggyőződve tanítóink, hogy ezt a jelszót akkor követik legmegfelelőbben, ha a növekedő uj nemzedék életét az evangéliumi hitre alapozzák. Mivel pedig Krisztus szavai szerint: méltó a munkás a maga bérére, t. i. a hü munkás a megfelelő jutalomra, jogosnak tartom és csekély befolyásommal támogatni fogom azon törekvést, hogy lelkészeink és felekezeti tanítóink fizetése a kor kívánalmai és a méltányosság alapján minél elönyösebben rendeztessék. Kívánatos szinte elutasithatlanul, hogy a lelkészek fizetése legalább is korpótlék alakjában emeltessék. Méltányos, hogy felekezeti tanítóink, mint akik a népnevelés és nemzeti közművelődés terén sokszor nehezebb viszonyok között ugyanolyan hazafias szolgálatot tesznek, mint az állami tanitók, azokkal egyenlő javadalmazásban részesüljenek. Kántortanitóink fizetését a most tárgyalás alatt levő népoktatási törvényjavaslat annyiban kedvezően rendezi, hogy jövőre a kántori fizetést beszámítja a nyugdíjba; azonban nyilvánvaló, hogy ők mégis hátrányosabb helyzetben lesznek ezután a nem kántortanítóknál, mert fizetésük sok helyen a kántori dijazással együtt is alig haladja meg az 1000 koronát és igy kettős szolgálatukért méltányos javadalmazásban nem részesülnek. Helyzetük javításánál osztom én is