A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1905. július

- 19 — életükre vonatkozólag, felkéri lelkészi körünk utján az egyházmegyét, hogy a kerület utján hasson oda, hogy ezután a zsinaton történtekről akár a jegyzőkönyv keretében, akár zsinati napló utján a legkisebb részletig menő tudósítás jusson a lelkészek kezébe. Értekezletünk az alsó-csallóközi kör indítványát elfogadja. V. Ugyanezen kör a zsinatnak azon határozatát, mely szerint az egyház belbivatalnokait egyházi adóval megróni rendeli, mint olyan határozatot, mely nem általános óhajnak, hanem csakis egy egyház kérelmének tekintetbe vételével hozatott, mely határozat egyúttal az ev. szellemével is ellenkezik, sérelmesnek tartja és kéri felsőbb hatóságaink utján a zsinatot, hogy ezen sérelmes határozatot törölni szíveskedjék. Az egyházmegyei lelkészértekezlet ez ügyből kifolyólag arra kéri felsőbb hatóságaink utján a zsinatot, hogy a jövőben ilyen fontos ügyben az alsóbb egyházi hatóságok kikerülésével, csak egy egyházközség tagjainak kérelmére, mintegy meglepetésszerűen törvényt ne alkosson. VI. Ugyanezen körnél, a zsinat által elfogadott adókulcsra vonatkozólag, tekintettel arra, hogy az adókulcs a személyadó túlmagas volta miatt a várakozásnak meg nem felel, mert mig egyrészt nagy terhet ró a családra, másrészt a nagyobb népességű, de szegényes anyagi helyzetben levő gyülekezeteinket megfosztja az államsegély elnyerhetésének lehetőségétől, másrészről tekintettel arra, hogy az e czélra folyósítandó államsegélynél mint meghatározott összegről folyt a tárgyalás, ami azt a benyomást kelti, hogy ez az összeg a végösszeg jellegét viseli magán, óhajtandó, hogy a zsinat által elfogadott adóalapban a személyadó szállittassék le 1 koronára, az államsegélyről pedig mondassék ki, hogy az nem végösszeg, mert ellenkező esetben kiszámithatlan zavarok állanak elő. Értekezletünk a fiókértekezlet indítványát elfogadja azzal, hogy amennyiben lehetséges, a 2 korona személyadó 1 koronára szállittassék le; az államsegélyről pedig mondassék ki, hogy a zsinat nem mint végösszegről tárgyalt a kormánynyal. VII. Az országos lelkészi nyugdíj-intézet felállítását az alsócsallóközi kör szükségesnek tartja ugyan, de annak sürgős felálli2*