A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1905. július
- 15 — általános jövedelmi pótadó csak azon esetben vehető egyházi adóalapul, ha az valóban fizettetik, ellenben az adómentes jövedelmek egyházi adóalapul nem szolgálhatnak. Tálas Lajos és társai közbevetett fellebbezését a közgyűlés elutasítja. Az egyházmegyei közgyűlés hatásköre az adókulcsváltoztatásoknál inkább csak arra terjed ki, hogy a változtatás az arra jogosult egyházközségi hatóságok tudomása és hozzájárulásával történik-e. A csatolt okmányokból pedig kitűnik és nyilván van, hogy a révkomáromi egyház uj adókulcs megállapítása az arra jogosult egyházközségi presbitérium és közgyűlés szabályszerű határozataival történt. Fölteszi a közgyűlés az egyházmegye minden gyülekezetéről, hogy viszonyainak legmegfelelőbb adókulcsot állapit meg s azt a legméltányosabban és legigazságosabban alkalmazza. A fellebbezők bizonyítani meg sem kísérelték, hogy az uj adókulcs a révkomáromi viszonyokhoz alkalmatlan volna, hogy a gyülekezeti tagok ezen adókulcs életbeléptetése esetén nem méltányosan és igazságosan viselik majd az egyházi terheket, hogy ez az adókulcs némelyeket, talán egész társadalmi osztályt kedvezményben részesít a többiek terhére és rovására. Az az általános szomorú igazság, hogy az egyházi teher súlyos, nem lehet ok az adókulcs meg nem erősítésére, ha az méltányosan és igazságosan osztja el a súlyos terheket. Azt az állításukat pedig, hogy az 1905. évi május hó 21-én tartott közgyűlés gátolva volt szabad elhatározásában, a fellebbezők semmivel sem bizonyítják s igy ezt az egyházmegyei közgyűlés figyelembe sem vehette. ÍO. A révkomáromi ev. ref. egyház elöljárósága az 1904. évi julius hó 31-én tartott ülésében hitoktató-lelkészi állás szervezését határozta el. Megállapította a hitoktató-lelkész fizetését, meghatározta teendőit; s e hitoktató-lelkészi állásra Vargha Sándor komáromi segédlelkész urat nyomban meg is választotta és kimondta, hogy a hitoktató-lelkészi állást Vargha Sándor személyéhez kötve szervezi és fenntartja magának, hogy ha Vargha Sándor ur ezen állást el nem fogadná, vagy arról később lemondana, a viszonyokhoz képest