A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1899. július

— 53 Л koltai egyházi földek területe a 90. és 91. számú kat. birtokivek szerint: 5 hold 48 Qol szántóföld, 72 Qol belsőség, 1293 •öl temető és temető-pótlék, összesen 5 hold és 1413 •öl. Ezen ingatlanok tulajdonosa a koltai ev. ref. és ág. h. evang. hitközség egyenlő arányban; a mint ezt a 155. számú, hiteles másolatban csatolt telekjkönyv is igazolja. A földeket Dömötör György birja, régebben 60 frt, 1897. év óta 50 frt évi haszonbérért és fizeti az ingatlanok mindennemű adóját, a mi 20 frt körül van. A haszonbér fele részét az evangelikus gondnoknak űzeti, a ki azt a fakó-vezekényi ev. lelkészhez küldi. A bérösszeg másik felerészét 1896. évig Vályi Lajos volt perbetei lelkésznek, mint a koltai fiók-egyház lelki gondozójának fizette, a mint azt a mellékelt postai feladó vevény és elismervény bizonyítja. Az 1896. évben e haszonbért a csúzi egyház gondnokainak fizette, de csak azért, mert állítólag megtévesztetett a csúziak azon állitása által, miszerint a kérdéses ingatlanok a perbetei egyház nevére vannak telekjvileg kebelezve s miután a csúzi leányegyház anyásittatott s az lépett a perbetei egyház jogaiba, igy a koltai földek haszonbére is a csúzi egyházat illeti ; de miután a telekjkönyv hiteles másolatát megszerezte, abból meggyőződött, bogy a koltai egyházi földek tulajdonosa egyenlő arányban a koltai református és evangélikus egyház, a haszonbért azóta a csúzi egyház javára nem folyósította. A koltai hivek volt lelkészükkel, b. e. Vályi Lajos úrral ugy voltak szerződve, hogy ezen földek haszonbérét neki átadják, de sem a perbetei anya-, sem a csúzi leányegyház javára egyházi adóval nem terhelhetők. A mikor a csúzi egyház lelkészt választott, ők sem szóval, sem Írásban nem kötelezték magukat, hogy ezen földek jövedelmét akár az egyház, akár a lelkész javára átengedik. Azt elismerik, hogy a csúzi egyház őket személyileg megterhelheti törvényesen megállapított, egyházi adóval, mert tudják, hogy minden ev. ref. honpolgárnak valamely egyházhoz tartoznia kell, de ingatlanaik jövödelmét a csúzi egyház javára át nem engedik. A csúzi egyház gondnoka ezzel szemben azt állitja s a felmutatott számadó könyvvel igazolja, hogy a csúzi egyház már régebb idő óta mindig kapott 5 frtot a koltai árenda ezim alatt. Erre Dömötör György ur megjegyzi, miszerint tudomása van róla, bogy néhai Vályi Lajos ur a haszonbérből 5 frtot adott a csúzi egyháznak, az igy maradt összeg felét pedig odaadta a csúzi praeoransnak ; de ez egyedül az ő ténye volt; saját tetszése szerint nem tartozásból adott belőle a csúzi egyháznak és előkönyörgőnek; ez tehát a csúzi egyháznak semmi jogezimet sem adhat a koltai egyház földjei haszonbéréhez. A bizottsági jelentésből és okmányaiból meggyőződött az e. m. közgyűlés arról, hogy a koltai egyházi földek tulajdonjogilag felerészben a koltai ev. ref. egyházközséget illetik s azok jövedelmével ezen egyház kizárólagosan rendelkezhetik és a csúzi egyház azon igénye, hogy ezen földek haszonbérjövedelme pénztárába fizettessék be, kellő alappal nem bir. Mivel azonban ezen egyházi tulaj-