A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június
- 85 torlást vonnak maguk után. A panaszszal megtámadott választást nem a szavazás ellen felhozott, de a vizsgálati jkönyvben megczáfolt alaki szabálytalanság miatt, hanem az egyházi törvény 233. §. d) pontjában foglalt visszaélések fennforgása alapján kellett megsemmisiteni, mert a vizsgálati jkönyvbe felvett vallomásokból minden kétségen kivül kitűnt az, hogy három pályázó, köztük a megválasztott Tóth János h. lelkész megválasztatása érdekében, mások által, tiltott eszközök használtattak, jelesen oly nagy mérvű itatás folytattatott, hogy az a választás eredményére lényeges befolyással birt. A megválasztott lelkész, valamint a többi pályázók az uj választás alkalmával is pályázatra voltak bocsátandók azért, mert a 233. §. a) b) e) pontja alatt felsorolt visszaélések elkövetése, mely esetekben a pályázatbólkizárandók lettek volna, reájuk nem bizonyult. Ellenben meg kellett fosztani szavazati joguk gyakorolhatásától, só't fegyelmi eljárás alá kellett vonni a 234. §, b) pontja alapján az Ítéletben megnevezett szavazókat, kik presbyter létükre házaiknál kortes-tanyát nyitottak s a kortes-ital elfogadása és kiszolgáltatása által magukat a megválasztott lelkész érdekében megvesztegetni engedték és másokat is megvesztegettek, mert ne tudták legyen bár, hogy ki szolgáltatja a vesztegetés eszközét, azt a saját vallomásuk szerint is tudták, hogy kinek megválasztása érdekéken történik az itatás. Ugyanezen indokolás mellett kötelezi az em. bíróság a nevezetteket a 233 §. utolsó kikezdésében foglalt rendelkezés értelmében a fölmerült költségek egyetemleges megtérítésére. Megjegyeztetik, hogy a bíróság a választási visszaélések megbirálásában a lelkészválasztások tisztaságának megóvása s az egyházi téren is mindinkább elharapódzó vesztegetések korlátozása szempontjából a törvény értelmezésben a legszigorúbb álláspontra kivánt helyezkedni. 4. Sedivi Lászlónak a kamocsai ev. reform, egyház iskolájában főtanitói helyettesként való működésébó'l eredó', a kamocsai egyház ellen és a tanítói földek haszonbérének Vi a-drészére irányuló követelése tárgyában következő végzés hozatott: A követelés összege pénzértékben kimutatva nem levén, birói itélet kimondható nem volt. Felhivatik a panaszos Sedivi László, hogy a követelés tárgyát képező