A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június

— 26 Ezeknek Magyarországon talajuk nincsen. Magyarországon a vallás és annak intézményei igazán csak elvétve szolgálnak gunytárgyául és ha vannak is hitetlenek, nincsen senki, aki az ő vallástalanságával dicsekedjék. Van a magyar faj karakterében egy fenkölt ideális vonás, melynél fogva felül tud emelkedni a mindennapi asságon s magasabb célokat keres. Ebből a forrásból ered fajunk predomináns tulajdonsága: a hazaszeret és ez ad nálunk a vallásos érzésnek is erősebb tápot. De ha távol állunk a hitetlenségtől, ép oly távol akarunk állani minden felekezeti szükkeblüségtől is. Sajátszerű, de igaz, hogy a legnemesebb erények túlzásba vive vétkekké, sőt bűnökké fajulhatnak el. Ami a különbség a józan takarékosság és a zsugori kapzsiság között ; ami a különbség a nemes ambiczió és a kaján irigység között: ugyan azt a különbséget találjuk meg a benső vallásosság és a felekezeti szűkkeblűség, a fanatizmus között. Az egyik a szeretet örök tanát hirdeti, a másiknak forrása a gyűlölet, amely nem magyar érzés. Az egyik összehozza azokat is, kik különböző oltároknál imádkoznak, a másik elválasztja egymástól a testvéreket: egy hazának gyermekeit. Az egyik éltet és életet fakaszt, a másik azt is elhervasztja, ami él. A mi földmivelő népünknek, mely a sikon lakik, a melynek látköre messze terül э1, a felekezeti szűkkeblűség mindig idegen lesz, de a vallásos érzelmek henue mindig fogékony talajra fognak találni. Hisz aki egész életét az Isten szabad ege alatt tölti, akinek gazdasági helyzete annyi eshetőségtől függ, aki tudja, hogy hiába vet, de nem fog aratni, ha munkáját Isten áldása nem kiséri, az hitetlenné a jövőben sem lehet. A valláserkölcs föntartása és fejlesztése mindenkor nehéz és terhes föladat volt. Nehéz föladat az különösen korunkban, mely a végletekre hajlik s melyben az anyagi érdek oly túlnyomó szerepet követel magának, de megvannak egyházunknak is a maga nehézségei. Hogy egyébről ne szóljak, nem egy vonatkozásban, melyben ezelőtt egyházi téren is az állami kényszer uralkodott, e kényszer a szabadságnak és szabad elhatározásnak adott helyet. Ha eltűnnek a korlátok, melyek a nyájat eddig körülvették nehezebb lesz összetartani a nyájat. A lehullott korlátokat a hivők élő buzgósága és lelkiismerete kell hogy helyettesítse.