A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. augusztus

6 ránk e tekintetben ? Ref. anyaszentegyházunk „örüljön-e, busuljon-e? nem tudja." Mi reformátusok, elveinknél fogva a szabadelvű kormányt teljes és odaadó bizalommal követtük e téren s a nélkül, hogy magunknak hizelegni akarnánk, teljes önérzettel kimondhatjuk, hogy csak is a prot. lelkészek ily magatartásával válhatik ez törvénynyé. Adja az ég, hogy ez, anyaszentegyházunk virágzását s hiveink lelki boldogságát eredményezze. Ez uj törvény leginkább a lelkészek elé tár uj világot s ezzel együtt uj kötelességeket ró vállainkra. Eddigelé a templomi szószék volt azon tér, a hol a lelkész működött, s a pásztorlattól egyházi törvényeink annyira elzárták, hogy még a halálfájdalmaival küzdő hivét sem látogathatta meg hivás nélkül. A templomi szószéken kivül az esketés és anyakönyvek kiadása volt az a pont, a hol hiveivel közvetlenül érintkezhetett. Most a polgári házasság és állami anyakönyvezés törvénynyé emelése után az egyedüli érintkezési pont és alkalom is megszűnik — és igy meglazul — sőt teljesen elszakad a láncz, mely bennünket lelkészeket hi veinkkel egybekötve tartott. Ez uj törvény uj irányt jelöl ki hivatásunk teljesítésére ; nevezetesen a pásztorlatnak közvetlen gyakorlását. Igenis, hogy hiveivel a lelkész a benső közösséget fentarshassa : ott kell lennie a bölcsőnél, — ott a népiskolánál, — ott az ifjúság fejlődésénél — a férfikor tevékeny pillanatainál, ott a betegágy és koporsó mellett. Eljött az idő immáron, hogy a lelkész vegye át a vallástanitást s a bölcsőnél szoktassa magához és nevelje magának a híveket, s a confirmatióra ő készítse a növendékeket. Hogy az ifjúság koszorújába az erkölcstelenség tövisei ne vegyüljenek: ifjúsági kört kell alkotni s megfelelő könyvtárt teremteni ; a már életük délszakán levő híveinek tevékenységet az egyház, haza és becsület oltárán való áldozatra kell irányítania, — az öregeket támogatnia vigasztalásaival s a haldoklókat erősítenie. Szóval, az ész és sziv oly közvetlenségével kell hi vei körül őrködnie, hogy a lelkész nélkülözhetlenné, óhajtva várt angyallá váljék a családban,