A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. augusztus

4 volt, t. i. a szabadság, egyenlőség és testvériség, melyért a keserű száműzetés martyr koszorúja vérezte halántékait: ugy hiszem, beilleszthető az ő emlékezete egyházi történelmünk gyászkeretébe. De lelkésztársaink e tekintetben is teljesítették a hála szent kötelmeit, a mennyiben, tudtommal, részint lezarándokoltak az ország szék- és fővárosába, hogy temetési gyász pompájában részt vegyenek, részint hiveik között a hála és emlékezet szent könyeivel megtartották a gyász ünnepélyt; sőt sókan pénzt gyűjtöttek a liivek között az О emlékére felállítandó szoborra, — mások pedig — mint a perbetei egyház is — itthon, az О emlékére készítendő márvány keresztelő kútnak a templomban való felállításával óvják meg őt a feledés homályától. Neki is áldozzunk egy gyászlapot j. könyvünkben ! A több cykluson keresztül tartott zsinat ez évben bezáratott, s több uj §-al gazdagitotta törvénykönyvünket. Ily fontos alkotása a zsinatnak: a szegények és árvákról való intézkedés. Szomorú volt eddigelé látnunk elhagyatott, erőtlen öregeinket az inség foszlányaiban ázva, fázva, éhezve kínlódni az utczák szegletein, s a korai árvaságra jutott szegény gyermekeket minden gond és iskoláztatás nélkül az erkölcstelenség ösvényére tévedni. Ez ma már, hála az égnek, nem történhetik; mert minden gyülekezetben törvény által van gondoskodva ezeknek erkölcsi és anyagi jóllétükről. Igen helyes és szükséges intézkedéso a zsinatnak az, hogy egyházkormányzatunk gépezetébe a „közigazgatási bíróságot" beillesztette; mert oz, mig egyrészről határozott válaszfalat von a birói és közigazgatási teendők között, addig más részről a közgyűlési tárgyalások hosszura terjedését is meggátolja. Az egyházi adózásra nézve is üdvös intézkedés tétetett. Eddigelé az e. megyei, kerületi ós convonti tárgyalások egy részét az egyházi adózásból kifojlett perek foglalták le. Most már szabatosan ki van mondva, hogy a más vidéken lakó birtokosok mily mérvben és mily esetben tartoznak egyházi adóval járulni. Elvégre valahára gondjai közé sorozta a zsinat a lelkészözvegyek és árvák sorsának javítását is, a mennyiben intéz-