A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1892. augusztus

lap szerkesztessék, s részben az egyház, részben a lelkész költségén minden lelkészi hivatalnak megküldessék, mely lapban az összes érdeklő miniszteri és egyházhatósági rendeletek és utasitások benfoglaltassanak. 8. Olvastatott a vágvidéki liók-lelkészértekezleti kör AlsóSzóllősön, f. év jun. 15-én tartott ülésének jkve, melynek 3. pontjában foglalt azon gyakorlati kérdésre, hogy vegyes házasságból származó, rőm. kath. vallású gyermekek halálakor, felkérés esetén, harangoztasson-e a lelkész, dijjal-e vagy dijtalanul, a presbyterium előleges megkérdésével-e vagy a nélkül, a saját belátása szerint? A főértekezlet, — egyetértve a fiókkörrel — azt feleli, hogy e tekintetben a helyi körülményekhez képest a viszonosság elve szerint járjon el a lelkész. Ahol a különböző felekezetekhez tartozó lakosok jó viszonyban s békességben élnek együtt, a harangoztatás dijjal vagy dij nélkül, a szerint, a mint kölcsönösen szokásban van, mindenesetre eszközlendő és pedig egyenesen a lelkész elnöki intézkedésére. 9. Ugyanazon értekezlet 4. jkvi p. a. kérdés tétetik, vájjon helyesen járt-e el azon lelkész, a ki törvényes férjétől el nem . választott asszonynak, ki 11 év óta törvénytelen együttélést folytat, ezen állapotából származott gyermeke megkereszteltetése alkalmából, kit törvényesnek irt be, a növel viszonyt folytató férfinak ama nyilatkozatát, hogy ó a gyermeket tőle származottnak ismeri, elfogadta s ezt az illetővel sajátkezüleg aláiratta, illetve a jegyzet rovatba vezette. A főértekezlet — a fiókértekezlettel együtt — abban a véleményben van, hogy az illető lelkész helyesen cselekedett, mivel az anyaköny „jegyzet" rovatában az esetre vonatkozó észrevétel mindig helyet foglalhat s mert az ilyen hiteles jegyzet alkalmas arra, hogy a családi körülményre később is világot vessen s megkönnyitse a törvénytelenités iránt netán meginditandó hivatalos eljárást. 10. Ugyanazon értekezlet 5. jkvi pont alatt azt kérdi,