A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1891. augusztus

Főtiszteletüségeddel igaz szeretetben s békés egyetértésben az elnöki tisztet megosztani. Es most fogadja Főtiszteletüséged ezt a billikomot, mint az egyházmegye tagjai szeretetének symbolumát, mindnyájunknak azzal az óhajtásával, hogy a jó Isten Főtiszteletüséged közhasznúságban s áldásosán töltött életét terjeszsze az emberi kor legvégső határáig. Esperes ur ezen beszédre «adott válasza. Méltóságos Gondnok ur, mélyen tisztelt e. megyei Gyűlés. Ezerszer bocsánatot kérek, ha ez ünnepélyes perez hatása alatt csakis töredezett szavakban adok hangot érzelmeimnek. Méltóságod említi, hogy espereskedésem 25-ik évfordulója alkalmából ünnepélyt rendezett a komáromi ev. ref. egyházmegye közönsége. E nyilatkozat valóban megpirít: mert az érdemek, miket felsorolni méltóztatott, nem enyimek. hanem az egyházmegyééi ; igen, az egyházmegyéé, mely kegyes volt eltűrni azt. hogy — bár legjobb igyekezetem mellett — de meg kell vallanom, a legnagyobb gyengeségekkel méltóztatott csekélységemet e fontos széken eltűrni: a dicsőség pedig, hogy 25 évig megtartotta e helyütt erőtlen szolgáját: a jó Istené. Jelen perezben. az esperesi széken töltött 25 év, mint szigorú számoltató biró, homlokán sötét redőkkel, áll előmbe s feltárja előttem azon hiányokat, melyek emberi gyarlóságomból születtek ; s ha végig nézek hivataloskodásom 25 évén : ennek minden napja, órája és percze szigorúan vádol azzal, hogy igen sokat mulasztottam el, amit meg kelle vala tennem és sokat tettem olyat, mit mellőznöm kelle vala, — úgy, hogy elmondhatom Ezsaiással, hogy a .sok fogyatkozás meg nem szú mláltathatik. De nemcsak ünnepélyt rendez az e. megye 25 éves espereskedésemért, hanem még ezüst billikommal is óhajtja maradandóvá, emlékezetessé tenni e napot! A billikom, a pohár úgy a magános életben, mint vallási tekintetben igen nagy jelentőséggel bír ; mert vájjon ki ne esengene közülünk az örömpohárért s ki ne óhajtaná kerülni a keserűségnek poharát? . . .