A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1888. május

F _ 12 — visitatio alkalmával még nem teljesítették a mult évről Alistál, D.-Radvány, K.-Néma, O-Gyalla, Lakszakállas, Marczelháza Kulcsod. Országos közalapi hátralékok ugyanaz egyházlátogatás idején fenn voltak: Alistálon, D.-Radványon, Farkasdon, K.Némán, O-Gyallán, Lakszakálloson, Marczelházán, Kis-Mányán Izsapon, Imelyen, Ns.-Ocsán, egyébiránt talán pár egyházat kivéve, ebbeli kötelességeiknek eleget tettek s ha nem, az esperesi hivatal kötelessége szerint el fog járni a dologban. XIII. Halálozások. Még a mult óv deczember havában örök álomra szenderült Kovács Ferencz gelléri volt tanitó. Lélekismeretsóggel hordozta a tanitói pályának nemes, de nagy terhekkel összekötött igáját. Pihenjen békével. Lelkésztársaink felett is villogtatá gyilkos fegyverét az enyészet angyala, — a megyében f. évi márczius 7-én Kovács József bátorkeszi lelkész, — az európai hirü pomológ, — 81-ik évében uj hazát cserélt. 53 évig volt munkása az ur szőllőjének s mint egyházmegyénk tanácsbirája 30 éven felül szolgálta e. megyénket; inditványozom, e. megyénk évkönyvében érdemei örökittessenek. Ugyan f. évi ápril hó 18-án hagyta el az élet fárasztó küzdterét e. megyénk Mathusáleme, kartársaink nestora Soós László kulcsodi lelkésztársunk, 91-ik életévében mondott búcsút családjának, liiveinek. Legyen áldott emlékezete. Itt még kedves kötelességemnek tartom elismerést szavazni kedves lelkésztársaimnak azon hivatalbuzgóság s odaadó hűségükért, melylyel munkálkodtak az ur oltára körül, béke olajágát, az evangeliomi haladás zászlóját tartva szüntelen kezeikben; szintily kedvezőleg nyilatkozhatom az iskola tanitó urakról is, kik lehető szakavatottság s lélek ismeretséggel teljesítik nehéz tisztjöket. Hosszas, valóban unalmassá is válhatott előterjesztésemért bocsánatot kérve, azon buzgó óhajjal zárom be jelentése-