A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1887. április

— 4 — Mely alkalommal: <. Elnök esperes ur buzgó imája után gondnok ur következő rövid de érdekes beszéddel nyitja meg a közgyűlést : Nt. és 'Гек. e. m. közgyűlés! Egyházi és iskolai ügyünk érdekében ismét felvesszük csendes munkásságunk fonalát. Azt hiszem, mindnyáj unkát örömmel tölt el, azaz érdeklődés, melyet a közgyűlés tagjainak szép számú megjelenése tanusit. Mert ezen érdeklődés azt bizonyítja, hogy egyházunk iránt nem hiányzik az a figyelem és részvét, mely dologra serkent s áldozatokra is lelkesit. Dolgozni s áldozni egyházunk érdekében, dolgozni s áldozni iskoláink szellemi s anyagi terén oly feladatok immár, melyeket protestáns ember hazafiúi kötelességből is szivesen és lelkesen teljesít. Miért? mert meg van győződve, hogy ha a szabad szellem képviselőit, a prot. egyházat s ennek iskolaügyét szolgálja: az állam szilárdságát leghatalmasabban biztosító közművelődés ügyének tesz hazafiúi szolgálatot. Nem is kételkedtem soha, mert tények bizonyítják, hogy a belmissio érdekeit már földrajzi fekvésénél fogva is magában foglaló nagy kiterjedésű komáromi egyházmegye lelkészei mindig lelkesen működtek, s működnek ma is ugy a prot. egyházi szellemnek, valamint a népnevelés s iskolai oktatás által a közműködésnek is fejlesztésén. Mai tanácskozásunk is, melynek tárgyai talán elvi tekintetben is fontos anyagot nyújtanak komoly és alapos vitára, legyen attól a szellemtől s bölcseségtől áthatva, mely egyházi ügyeinknek pártatlan s a törvénnyel megegyező igazságos elintézését czélozza. Ebben a kedves reményben szivemből s tiszteletteljesen üdvözlöm az egyházmegyei közgyűlés tagjait, s a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom. 2. Esperes ur a törvény értelmében a tárgyalandó ügyek sorrendjének megállapitására hivja fel a közgyűlést, egyszersmind felmutatja az általa készített sorrendet, melyet a köz-