A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1886. augusztus

sának fontos munkálatában egyesit bennünket. Mily szép az midőn vállvetve működünk az e. megyei közigazgatás terheiben. Egyházak és iskolák jóléte függ attól. Ezek jóléte és virágzása, pedig mig egyfelől az egyetemes egyház erkölcsi és anyagi szilárdságát fokozza, másfelől erősiti a hiveknek az egyház intézményében helyzott bizalmát, a mely mulhatlanul szükséges arra, hogy a ref. egyház hivei, az ország különböző hitfelekezetei közti szerény állásukban, midőn a teljes vallásegyenlőséget még mindig nélkülözni vagyunk kénytelenek, s nem egyszer súlyos megpróbáltatásokkal vétetünk körül, hagyományos lelkesedéssel óvják meg az apák hűségét egyházunkhoz és vallásunkhoz. Mélyen érzem magam is szükségét annak, hogy tényleges szolgálattal, s ha kell áldozatokkal is tanusitsam szeretett egyházunkhoz való hűségemet, mert csak igy teljesitem azon kötelességet, mely egyetemleges mindnyájunkkal, ha átalán hivei buzgóságára s erejére alapitott s önkormányzati fenséges állásában minden idegen támasztól méltó féltékenységgel ovakodó ref. egyházat fentartani, erősitni s virágoztatni akarjuk. Ez az érzés inditott engem arra, hogy e. megyém e. községeit a zsinati törvények értelmében is meglátogassam s azok anyagi és szellemi viszonyaival megismerkedjem. Sajnálom, hogy egészségem és körülményeim tekintetbe vételével ezúttal csak 11 egyházat látogathattam meg, azonban igyekezni fogok, ha Isten életemnek kedvez, hogy e kedves gondnoki kötelességet a jövő év folyamán a többi egyházak irányában is teljesithessem. E látogatásomból addig is, mig azt teljesen befejezhetem, csak annyit kivánok jelezni, hogy eltekintve a tüz által okozott, s mindnyájunk részvétét s fájdalmát méltán felidéző madari szerencsétlenségtől, mely legérzékenyebben a ref. egyházat s ennek hi veit sújtotta; s eltekintve az ó-gyallai egyház pézniigyi zavaraitól, melyek a különben is kevés számú Iii vek vagyonosságának el nem titkolható csökkenésére vezethetők vissza, mely azonban, sajnos az egyháznak, mint anyaegyháznak fennállását teszi kétessé: minden egyébb egyházban nagy lelki örömömre rendet, az egyháztagoknál buzgóságot, hűséget s dicséretes egyetértést lelkipásztorukkal ta-